APÁNAK
Százezerszer elmondanám,
Hogy mennyire szeretlek,
Hogy apa nélkül olyan nagyon
Szomorú egy kisgyerek.
Ha nem vagy itt, hiányzol,
És várom már a percet,
Amikor az én apukám
Végre megölelhet.
Nem vágyom én semmi másra,
Csak hogy itt légy mellettem,
S ha szomorú, vagy félénk vagyok,
Mindig fogd a két kezem.
Biztonságot, védelmet,
És szeretetet jelentesz,
Hálás érte minden gyermek,
Kit apai szív szerethet.
BUBORÉK
Volt egyszer egy buborék,
Abban laktak Boborék.
Bubor mama, Bubor papa,
És a kicsi Bubor baba.
Ott lakott még Bubor bácsi,
Aki mindenre kíváncsi,
Bubor bácsi felesége,
A nagy hasú Bubor nénje.
Felfalt mindent, amit látott,
Nem kímélte a világot.
Megette a körtét, almát,
Meg egy jó nagy csokitortát.
Többieknek gyomruk kordult,
Bubor papa jól rámordult:
"Fejezd ezt be Bubor nénje!
Mi marad nekünk télire?"
Bubor nénje nem hallgatott,
Csak magában falatozott.
Megette a hintalovat,
Asztalt, széket, bútorokat.
Amikor már mind elfogyott,
Megette a buborékot.
SZÜLŐI VITA
Minden gyermek életében
Előfordul néha,
Hogy szeretett, jó szüleit
Veszekedni hallja.
Olyankor az apukámnak
Mérges lesz a hangja,
Anyukám meg persze, hogy
Az egeret itatja.
Nem számít, hogy melyiküknek
Hangosabb a hangja,
Mindkettőjük azt állítja
Neki van igaza!
Mért nem figyel ilyenkor
A gyerekekre senki?
Mért mondjátok:"Kislányom,
A szobából most menj ki!"?
Figyeljetek végre rám is!,
Én is mérges vagyok!
Ha szüleim ezt csinálják,
Kire számíthatok?
Könnyel teli szemeivel
Búsan náz rám anya,
Apukám meg nem tud szólni,
Elcsuklik a hangja.
Kislányukra most mindketten
Megbánóan néznek,
Tekintetük azt sugallja
Bánják az egészet!
Mindkettőjük magához húz,
Szorosan ölelnek,
Vigasztalni próbálnak
És fogják kezeimet.
Én viszont az ő kezüket
Tenyerembe veszem,
S egy megfelelő pillanatban
Egymásra helyezem.
Ne legyen több veszekedés,
Ellentmondás, vita!,
Szülői lét az kell,
Hogy az egységet sugallja!
Úgy látszik, ez hatásos volt,
Elértem a célom,
Béke van és egyetértés,
Vidámság az arcon!
Szülőként én biztos soha
Nem csinálok ilyet,
Úgyhogy kedves szülők
Kérlek ne ellenkezzetek!
Gondoljatok mindig arra
Mit érez egy gyermek,
Teremtsetek szép gyermekkort,
Derűt és jókedvet!
ÓVÓNÉNINEK
Százezerszer elképzeltem
Milyen lesz az iskola,
Szeptemberben izgalommal
Léphetek majd be oda.
Ki lesz majd a padtársam?
És fogok tudni számolni?
Abc-s könyv betűiből
Szép szavakat formálni?
Ez lett most a világon
A legfontosabb dolgom,
Ezt játszom, és ezt álmodom,
Erről gondolkodom.
Van viszont egy fontos személy,
Ki nem jutott eszembe,
Óvónéni rád gondolok,
Ki itt vagy a szívembe’.
Eszembe sem jutott, hogy már
Nem is leszel velem,
Aki eddig vigyáztál rám,
Elengeded kezem.
Nem lesz, aki vigaszt nyújt,
Ha bántanak a nagyok,
És aki majd megdicsér,
Ha ügyesen rajzolok.
Köszönöm, hogy tartalmasan
Tölthettem az időmet ,
És hogy mindig segítettél
Bekötni a cipőmet!
És amikor ügyes voltam,
Büszke voltál, éreztem,
Bátorítva támogattál,
S mindig fogtad két kezem!
Nem tudom most pár perc alatt
Mindezt megköszönni,
De remélem, hogy sikerült
A szívedbe költözni!
APÓKA ÉS ANYÓKA
Volt egyszer egy apóka,
Felesége anyóka.
Az anyóka naponta
Elballagott a boltba.
Az apóka otthon várta,
Sokat gondolt anyókára.
Amíg otthon szomorkodott,
Anyóka friss tejet hozott.
Így teltek a mindennapok,
Szeretetük sosem fogyott.
Az apóka napról-napra
A friss tejet kortyolgatta.
Hiányzott is volna neki,
Ha anyóka nem hoz neki.
Jól esett a gondoskodás,
Szeretet és odaadás,
Ezért aztán gondolt egyet,
Kitalált egy jó kis tervet:
Meglepem hát anyókámat,
Mert ő értem sokat fáradt!
Fölkelt reggel anyóka,
Indult volna a boltba,
De apókát nem találta,
Hol lehet élete párja?
Amint kilép a házból,
Örömében csak ámul.
Kit keresett, megtalálta,
Hatalmas csokor volt nála.
Fogadd el ezt anyókám,
Mert szeretlek igazán,
S van itt még egy ajándék,
FELNŐTT DOLOG
Tegnapelőtt szobácskámban
Sírni láttam anyucit,
Nem tudtam, hogy hallgassak,
Vagy szólhatok-e valamit.
Pici szívem azt súgta,
Hogy menjek mégis oda,
Kérdezzem meg, mi az,
Ami anya szívét nyomja.
Óvatosan érdeklődtem,
Mi lehet a gondja,
Azt reméltem, hogy őszintén
Nekem el is mondja.
De bizony ő könnyes arcát
Tenyerébe temette,
Nem akarta elmondani
Mért van ilyen rossz kedve.
“ Mi baj anya?, Mért szomorkodsz?
Talán fáj a hasad?
Vagy netán a főzés közben
Megégetted magad?”
Rám nézett, és kezeimet
Tenyerében fogta,
Könnyes arcát szomorúan
Felém fordította:
Ez bizony most felnőtt dolog,
Nem értheted édesem,
Tudnod kell, hogy vannak néha
Rossz dolgok az életben.
Nem számít, mert vigasztalsz,
És bátorítasz engem,
Tekinteted azt sugallja:
Anya, minden rendben!
Ott csillog a szemedben
A végtelen kék tenger,
Elhiszed, hogy nagy korában
Mindent tud az ember.
De bizony a felnőtt dolgok
Néha kicsit nehezek,
S ti vagytok a napsugarak
Tiszta szívű gyerekek!
GYERMEKKOR
Amikor az álmaidnak
Senki sem szab határt,
Amikor a képzeleted
Minden zugot bejárt.
Amikor még gyermek fejjel
Boldoggá tesz minden,
Játék várad, gyerekszobád
Túl tesz minden kincsen.
Amikor a szőnyeg lesz
A végtelen kék tenger,
Közepén az ágyad sziget,
s kispárnán evezel.
Amikor a pokróc alatt
Van a legjobb sátor,
S lámpa nélkül csak az megy be,
Aki elég bátor!
Amikor oly büszkén állsz
A magas piros csúszdán,
Nagyobb élmény, mint másnak
A Mount Everest csúcsán.
Amikor a Lego kastélyt
Körbevesz egy erdő,
Mintha élne udvarán
A sok játék hercegnő.
Amikor a játék közben
Új kalandok várnak,
Nem érdekel ki szól hozzád,
Te csak élsz a mának!
Amikor még ébren álmodsz
Biztos lehetsz benne,
Gyermekkorod legszebb dolog
Lesz az életedbe'.
ELSŐ NAP AZ OVIBAN
Elszorult a szívem
Amikor otthagyott,
Szomorú arcomra
Egy búcsú puszit adott.
A csoportban vidáman
Játszik a sok gyerek,
Közülük én sajnos
Senkit nem ismerek.
Kihez menjek oda?
Segíts nekem anya!
De anya is bizonytalan,
Elcsuklik a hangja.
Búcsút int a távolból,
S ezt bátorsággal teszi,
Pedig a nagy bánat
Őt is felemészti.
Nehéz szívvel hagyja itt
Az aprócska gyermeket,
Akit ő még nem olyan rég
Altatott és etetett.
Nehezen, de elmúlik
Az első hosszú napunk,
Egymás gondolatában
Szüntelen ott vagyunk.
Ez az élet rendje,
Nem is lehet másképp,
Az anyukát felváltják
A barátok, s a játék.
S tudom azt,hogy négy órakor
Úgyis eljön értem,
Szeretem őt, s ő is engem,
Ezt szüntelen érzem.
AKKOR ÉS MOST
Amikor az én nagymamám
Kicsi kislány volt még,
Az emberek életüket
Egész máshogy élték.
Elmeséli ő most nekem
Milyen is volt akkor:
Az utakon luxusautó nem járt,
Csak sok traktor.
A kislányok rongybabákkal
Játszottak a réten,
Nem volt az, hogy szülinapra
Sellő Barbie-t kértem!
A kisfiúk szénásszekér
Belsejébe bújtak,
Húsvétkor meg kölni helyett
Vízzel locsolkodtak.
Nem kellett a tévé akkor,
Sms-t sem vártak,
A nénik inkább nagy örömmel
Tollfosztóba jártak!
Mobil nélkül beszélték meg
Minden bánatukat,
E-mail helyett kézzel írott
Szép levelet vártak.
Dolgos kezek munkájából
Lett a gymölcs, zöldség,
Mi kertjükben jól megtermett,
Mindazt meg is főzték!
Nem várták a pizzafutárt,
Játékot sem rendeltek,
A szabadban inkább sokat
Játszottak és verseltek.
Milyen volt az élet akkor,
Kipróbálnám én is,
De én már egy új világba
Születtem meg mégis.
Nagymamámhoz kuporodva
Még sokáig hallgatom,
Milyen volt az élet akkor,
S szavaira elalszom.
ANYA MELLETT
Anya mellett minden percben
Biztonságban vagyok,
Ő az kitől törődést,
És szeretetet kapok.
Játszás után, ha elalszom,
Nem zavarhat senki,
Mert anyukám ágyam mellett
Álmaimat őrzi.
Anya mellett folyton érzem,
Nem bánthat már senki,
Amennyire ő szerethet,
Nem szeret úgy senki!
ANYUKÁM A BARÁTNŐM
Anyukámra úgy tekintek,
Mint a barátnőmre,
És az élet nagy dolgait
Megkérdezem tőle:
"Hogy volt, mikor sok-sok éve
Aput megismerted?,
És mikor még nem volt apu,
Volt-e más szerelmed?
Milyen érzés volt, mikor
A pocakodban laktam?
Éjszakánként, ha aludtál,
Sokat rugdalóztam?
Pocakod volt számomra
A legeslegszebb szoba,
Mikor mondod el már végre
Hogy kerültem oda?
És amikor megszülettem
Szép kisbaba voltam?,
Igaz az, hogy éjszakánként
Sokat hangoskodtam?
Amikor a testvérkémet
Karjaidba veszed,
Akkor még a kislányodat
Ugyanúgy szereted?
És mikor te kislány voltál
Gondoltál-e arra,
Hogy egyszer majd kislányod
Ezt mind tudni akarja?"
Jó érzés, hogy anyukámnak
Elmondhatok mindent,
Úgy oltalmaz szavaival,
Mint egy drága kincset!
Válaszai mindig sokat
Jelentenek nekem,
Anyukám a barátnőm is,
És nagyon szeretem!
TESÓVÁRÓ
Anyukámnak napról-napra
Nagyobb lesz a pocija,
Azt mondják, hogy kistestvérem
Költözött most be oda.
Fura dolog, nem is értem
Hogy került ő oda,
Lehet, hogy a kicsi babát
Nem is gólya hozza?
Ha érintem anya hasát,
Érzem a kis talpát,
Hetek múlva talán végre
Hallhatom a hangját!
Addig viszont nagyon sokat
Énekelek neki,
Rugdalózik, ezzel jelzi
Mennyire szereti.
Várom már a találkozás
Nagy-nagy pillanatát,
Amikor a kicsi babát
Otthonunkba hozzák.
Nekem is lesz tesóm végre,
Már annyira várom,
Nem lesz nálam féltőbb testvér
Az egész világon!