<< >>

Most itt állsz:

Kezdőlap Érdekes beszélgetések Aki szereti a gyerekét, az puszit ad neki, ez ennyire egyszerű. - Interjú Víg Balázs meseíróval
Aki szereti a gyerekét, az puszit ad neki, ez ennyire egyszerű. - Interjú Víg Balázs meseíróval PDF Nyomtatás E-mail

Víg BalázsVig Balázst réges-régen egy közös koncert szervezése közben ismertem meg. Soha nem gondoltam, hogy évekkel később nem egy zajos klub színpadán látom őt viszont, hanem, mint elismert fiatal meseírót üdvözölhetem. A mesebeli hármas apropóján kértem fel Balázst egy kis baráti beszélgetésre, mivel az idén harmincadik életévét betöltő fiatalember nemrég adta ki harmadik mesekönyvét. Kalandra fel!

M.P.:Ha megengeded, kicsivel meseírói pályafutásod előttről kezdeném a kíváncsiskodást. Milyen út vezetett a próbatermek és színpadok világától egy egészen más jellegű turné irányába?

V.B.:Szívesen emlékszem vissza a zenekaros időkre, minden amatőrségével együtt is egy rendkívül lelkes és kreatív időszak volt. Sok olyan képességre tettem szert akkoriban, amit a mai napig kamatoztatok. Az életemből kimaradt a versírás, de ezt jól helyettesítette a dalszövegek írása, amivel sokat foglalkoztam. A zenekaraim koncepciójának kialakításában is nagy szerepet vállaltam. Összességében nagyon jó iskola volt, de idejekorán beláttam, hogy nem vagyok különösebben tehetséges zenész, valamint inkább vagyok magányos farkas alkotóként, mint csapatjátékos. Mivel a zenélés és az írás párhuzamosan az életem része volt már kamaszkoromtól kezdve, végül az írás és az irodalom mellett tettem le a voksomat, a zenét pedig inkább a nézőtérről élvezem mostanában, nem a színpadról.

M.P.:Miért éppen a mesék tengerén horgonyoztál le?

Víg Balázs - Három bajusz gazdát keresV.B.:Egyetemistaként kezdtem a Három bajusz gazdát keres című meseregényem megírásába, amellyel végül a Móra Kiadónál debütáltam 2010-ben. Nagyon otthonosnak éreztem ezt a mesei köntöst, biztosította a kellő távolságtartást a kidolgozandó témáktól, és lehetőséget adott arra, hogy (az emlékeimben még mindig elevenen élő) gyermeki énemet előcsalogassam, és a segítségével szórakoztassam a mai kisebb korosztályt. De a metaforáddal élve nem nevezem ezt lehorgonyzásnak, hiszen egy folyamatos alkotói folyamatban ez csak az egyik állomás. Tervezem a folytatást természetesen, hiszen nagyon jól érzem magam ebben a közegben, de szeretnék még sok mást is kipróbálni. Például a hangjáték-készítésbe is belekóstoltam, mikor a Kossuth Rádió számára rádióra alkalmaztam mindkét addig megjelent mesekönyvemet, a már említett Három bajusz gazdát keres-t és A rettegő fogorvos-t is.

M.P.:Ha jól tudom sokat kellett várni első könyved megjelenésére, de türelmed végül meghozta gyümölcsét.

V.B.:Egyetemistaként az embernek nagy szüksége lenne a visszajelzésre, hogy jó nyomon jár-e, valóban jó-e abban, amit csinál. Sokan idő előtt feladják az álmukat, mások túl sokáig ragaszkodnak hozzá. Visszatekintve úgy látom, hogy a Móra Kiadótól kapott zöld jelzés épp jókor érkezett.

M.P.:A „Három bajusz gazdát keres” és „A rettegő fogorvos” nem éppen szokványos történetek. Hogy születtek ezek a kedves mesék?

Víg Balázs - A rettegő fogorvos

V.B.:Hagyományos mesei elemeket vettem, majd csavartam rajtuk egy nagyot, így kaptak némi groteszk felhangot. Egyszerre hagyományőrző és újító mindkét mese, szerethető figurákkal, és nem nélkülözik a humort sem. A rettegő fogorvosban Fognyűvő doktor annyira fél a bátor gyerekektől, hogy meg sem meri vizsgálni őket, inkább bebújik a fogorvosi széke alá, ha egy ilyen gyerek lép a rendelőbe. A Három bajusz gazdát keresben pedig ezek a bajuszok leugranak a gazdáik orra alól és világgá mennek, hogy zsiványnak álljanak, feleséget keressenek maguknak, vagy épp trombitásként próbáljanak szerencsét.

M.P.:Könyveid bemutatása alkalmából sok helyre eljutottál szerte az országban, rengeteget játszottál és beszélgettél ifjú olvasóiddal. Milyen fogadtatásban részesültél? Utazásaid nyomon követhetjük a honlapodon, a Gyerekcipő Meseblogon (www.vigbalazs.com), gondolom mindig tele a postaládád.

V.B.:Tulajdonképpen azért is kezdtem vezetni a blogot, hogy illően dokumentálhassam azokat a fantasztikus élményeket, amikkel ezeken az író-olvasó találkozókon gazdagodunk. Rengeteg fénykép, videó kerül fel erre az oldalra, és igyekszem a legtöbb találkozóhoz élménybeszámolót is írni. Érdekes módon a gyerekek mellett szülők, pedagógusok és könyvtárosok is gyakran megkeresnek a fórumokon, ahol elérhető vagyok.

Víg Balázs - PuszirablokM.P.:Szép ajándékkal lepted meg magad közelgő születésnapodra, hisz nemrég jelent meg a bűvös harmadik könyv, „Puszirablók” címen. Mesélnél nekünk a történetről?

V.B.:Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a legújabb mesekönyvem. Szeretke hercegnő nem kap jóéjtpuszit egyik este, másnap pedig elrabolják egy kalózhajóval a kád pótlefolyóján keresztül. A furcsaságoknak azonban még koránt sincs vége, ugyanis a kalózkapitány sms-ben közli a követelését. Szeretke hercegnőnek és a hajó másik két foglyának: a torzonborz rőzséjű, fecske fürdőnadrágos Bújócskának és Damilnak a kölyökkengurunak egy mázsa puszit kell összegyűjteniük! Nagyon jól szórakoztam a történet megírása közben, szerencsére az eddigi visszajelzések is nagyon jók. Ha már így fogalmaztál, remélem, hogy rajtam kívül is sokakat meglepnek majd a születésnapjukon egy Puszirablók kötettel!

M.P.:Hol találkozhatunk veled legközelebb?

V.B.:A már említett Gyerekcipő meseblogon folyamatosan nyomon követhető, hogy hol lesznek újabb fellépések. A nagyvárosok mellett a kisebb falvak sem maradnak ki, sőt, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy idén nyáron még Nikóziában, a ciprusi magyar gyerekeknek is bemutathatom a meséimet.

M.P.:Szeretnél valamit üzenni a Manoprogram látogatóinak?

V.B.:Remélem, hogy sehol sem marad el ma este a jóéjtpuszi! Hadd idézzek a Puszirablókból: „Aki szereti a gyerekét, az puszit ad neki, ez ennyire egyszerű.”

A könyvek megvásárolhatók a Móra webáruházban.

http://www.mora.hu/alkoto/vig-balazs

Novák Árpád
Manóprogram