A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.

Nyomtatás

Három zenekarnak is tagja, megszámolhatatlanul sok hangszeren játszik, és a tánc kérdéskörében is otthonosan mozog. Ha szeretnéd megtudni, hogy milyen tapasztalatokat tart fontosnak, és mik a zenével kapcsolatos főbb tervei, olvass tovább!

Székely Zoltán Alma EgyüttesM.P.:Nem kevés hangszeren tudsz játszani, melyik áll a legközelebb hozzád? Nem mellesleg a blockflöte mi fán terem?
Sz.Z.:Hadd kezdjem a  végén: a blockflöte manapság már ritkábban terem fán, egy jó ideje gépsorok gyártják, jobbára műanyagból. Amúgy az iskolákban leggyakrabban használt furulya a blockflöte, ennek családjából is a szoprán blockflöte. Mivel annak idején én is ilyenen kezdtem tanulni, a furulya áll a legközelebb hozzám. De nem az emlegetett blockflöte, hanem a népi furulyák. Részletezhetném, hogy az Erdélyben, Moldvában is használt, szűkülő furatú… de inkább ugorjunk.:)
M.P.:A néptánc is fontos szerepet játszott a tanulmányaid során. Ma is űzöd a táncot?
Sz.Z.:Szeretem a néptáncot, autentikus és a nekem tetsző módon feldolgozott formában egyaránt. Szeretem nézni is, űzni is. És szeretem megismerni más népek táncait is. A kulcs általában ezekhez a dallamokhoz, táncokhoz, hogy világosan meghatározott keretek közt (mondjuk a tánc lépései, stílusjegyei és a táncrend egymásutánja tartozik ide) nagyfokú szabadsággal lehet élni. Előzetesen viszont meg kell ismerni az adott „nyelvet”, ami alatt az egyes tájegységek jellemzőit értem. Ebben szerepel történelem, földrajz, szociológia és rengeteg minden. A lényeg, hogy a folklór nem véletlenül alakul egy adott helyen, az ott található módon.
Amúgy a 2011-es évben még megpróbáltam tisztességesen felkészülni az Erkel Ferenc Néptáncegyüttes vezetőjének, Galambos Tibornak a 80. születésnapjára, de az ünnepi műsoron kívül ma már inkább csak táncházakban táncolok, egészen más dolog 15-20 percre összekapni magam, mint egy egész estés előadásra… :)
M.P.:Az Alma Együttes mellett a Fakutyában és a Csürrentőben is zenélsz, megterhelő vagy inkább kihívás három zenekarban is szerepelni?
Sz.Z.:Természetesen mindkettő, bár a teljes képhez hozzátartozik, hogy egy népzenei formációban alapesetben a hangszerek a meghatározóak, a hozzájuk tartozó zenészek csereszabatosak. Vagyis mind a Csürrentőben, mind a Fakutyában elfordul, hogy valamelyik tagot, tehát akár engem is, helyettesíteni kell. Az Alma tempóját, a folyamatos útkeresést, az új lehetőségek kipróbálását nagyon is hiányolom a másik két formációból, ezen így vagy úgy, de mindenféleképpen változtatnom kell.
M.P.:Terveztek közös koncertet a zenekarjaiddal? Vagy teljesen más műfajba tartoznak?
Sz.Z.:Az Almával közös koncert talán nem, de egy-egy összeállítás kapcsán a komoly együttműködés felmerült. Talán nem is kell olyan soká várni már erre.:)

M.P.:Hogyan kerültél az Alma Együtteshez?
Sz.Z.:Éveken át szervezőként az Aranytíz Művelődési Központban találkoztam az Almával, emellett pedig rengeteg helyen léptünk fel egymás után. Az ismeretség tehát adott volt, egy népszerű gyermekcsatornának készült dal pedig konkrét helyzetbe hozott bennünket.
M.P.:Ha tippet kellene adnod a népi motívumok iránt (hangszerek, tánc) érdeklődő fiataloknak, mi lenne az?
Sz.Z.:Talán a zene és egy kicsit a tánc felől közelítenék, mivel erre látok jobban rá: először is a nyitottság. Egyrészt nyitottság az autentikára. Mára – hála rengeteg ember fáradozásának – olyan méretű és alaposságú adatbázisból lehet tájékozódni, amely korábban elképzelhetetlen volt. A ZTI, a Hagyományok Háza körül olyan dolgok történnek, amely példaértékű más országok számára is. Tehát az eredeti, vagyis inkább az általunk rögzített legrégebbi vagy rekonstruálható anyagok megismerésére való nyitottság kulcsfontosságú, még akkor is, ha adott esetben egy szál hangszert kell hallgatni, nagyon rossz minőségű felvételről, vagy némafilmet nézni. Másfelől nyitottság a tanulásra, amelyet mindenféleképpen sokfelé kell megtapasztalni. Tanulni majd minden szituációban lehet, egyedül üdvözítő út nem létezik, ezért a tutit sem tudom megmondani. A Zeneakadémián néhány éve beindított népzenei tanszék a tanárképzésnek és a népzene hazai elismertségének is új dimenziókat nyitott. Az alapokat érdemes zeneiskolákban és táncházakban elsajátítani, mindegyik helyszín kellő nyitottsággal fogadja az érdeklődőket.
M.P.:Mik a jövőbeni terveid az együtteseiddel?
Sz.Z.:A Fakutyával legutóbbi lemezünk számait tesszük rádióbaráttá, lekerülnek az effektek, az átkötőszövegek, kicsit finomítunk a hangzáson. A lemez már idestova két és fél éve jelent meg és itthon és külföldön is jó kritikákat kapott. Emellett természetesen új összeállítások készülnek, amik idővel biztosan új lemezt eredményeznek. A Fakutya deklaráltan hobbizenekar és ebben rejlik stabilitása.
A Csürrentőben vagy sikerül új felfogást kialakítani vagy ki kell mondani, hogy nem akarjuk komolyabban csinálni. Emiatt mostanában elég feszült a helyzet. Szakmailag gyakorlatilag nincs gátja a továbblépésnek, mégis évek óta egy helyben toporgunk.
Az Almában a főbb irányokat nem én határozom meg, de a részfolyamatokból a többi taghoz hasonlóan én is szeretem kivenni a részem. A legközelebbi megjelenés egy olyan példa nélküli összeállítás lesz, amely a szórakoztatás mellett remélhetőleg sokaknak segítségére is lesz majd.
M.P.:Van olyan koncert, amelyre a mai napig nagyon szívesen emlékszel vissza?
Sz.Z.:Természetesen sok emlékezetes koncert van, nemrég Budakeszin egy kisfiú egy játékfurulyával olyan mester módon élt együtt a műsorral és olyan váratlan húzásai voltak, hogy könnyeink is potyogtak a nevetéstől.

Manoprogram.hu
Bense Róbert

Az interjú sorozat további részei:

Az Alma nem esett messze a fájától - Interjú Buda Tímeával az Alma Együttes menedzserével

A zene nem csak fekete és fehér – interjú Maroevich Zsolttal, az Alma Együttes brácsásával

Szeresd a hangszert, és gyakorolj! - Interjú Szabó Tiborral az Alma Együttesből

Egyétek és hallgassátok - Interjú Buda Gáborral az Alma Együttes frontemberével