Talán Maroevich Zsolt tud erre a kijelentésre a legérthetőbb módon reagálni, hiszen a klasszikus zene mellett kipróbálta az elektronikus műfajt is, majd ismét visszatért a brácsához, méghozzá az Alma zenekar tagjaként. Kérdések az Almáról, a modern zenéről, és a sokszínűségről.

M.P.:A zene nem csak fekete és fehér. Mit gondolsz erről?

M.Zs.:Érdekes, mert sokszor fekete és fehér, mint pl. a kottapapír fehér, a hangjegyek pedig feketék, a zongorabillentyűk szintén.  Szerintem érzéseket fejezünk ki a zenén, a muzsikáláson keresztül, amiben az ellentétek adnak értelmet érzéseinknek, mint a vidámság, szomorúság, a szeretet, gyűlölet a zsarnokság, önzetlenség, így ha makróban nézzük a világot, akkor fekete és fehér, de összességében viszont színes…szóval, mégis színes. :-D

M.P.:Életed nagyon fontos része a komolyzene, miként alakult ki ez a szenvedély?

M.Zs.:Ez választott szenvedély, mivel kiskoromban, amikor elkezdtem zenét tanulni a zeneiskolában, ott csak komolyzenei képzettséget kap az ember, amitől csak úgy lehet elszakadni, ha nyitott szemmel, nyitott füllel jársz. Mire felnőtt zenész lettem, addigra teljesen kialakult a komolyzene iránti szeretetem. Ez kb. 15 év kemény gyakorlás, zenekari muzsikálás után születik meg és ami leginkább fontos, az a jó tanár, mert igazán tőle szerethető és ismerhető meg minden zene, nem csak a komolyzene!!!

M.P.:Az elektronikus stílussal hogyan kerültél kapcsolatba?

M.Zs.:Az elektronikus zene már kikacsintás, érdeklődés más zenei stílusok felé. Meghatározó élmény volt, amikor az első szintit, ami egy Yamaha DX7-es volt, kipróbálhattam. Na akkor eldöntöttem kamasz fejjel, hogy építek egy szintit, mert nekem kell egy ilyen kütyü…még most is szoktam néha ilyen gyermeki naivitással belekezdeni az új dolgokba, de egy zenész egész életében megmarad gyermeknek.

M.P.:Mit kell tudnunk a „Melancolics”-ról?

M.Zs.:A Melancolics a zeneszerzői és elektronikus zenei kifejezésemnek egy formája, alkotóközössége, amit Ádám Alex barátommal kezdtem el jó pár éve. Összegzése zenei pályafutásomnak, mint hangszeres, elektronikus zene és hangmérnöki munka.

M.P.:A könnyű és a komolyzene mezsgyéje az AfterCrying, miképp gondolsz vissza azokra az időkre?

M.Zs.:Nagyon sok szép és kellemes élményre gondolok vissza, de ami a legfontosabb, hogy zeneileg nagyon sokat tanultam a zenekarban. Külön-külön is zenésztársaimtól, de egészében is, mint zenekar. Abban a korszakában négy tagja volt velem együtt a zenekarnak, Vedres Csaba az egyik motor és Pejtsik Péter a másik főalkatrésze, szíve a zenekarnak. Hozzájuk csatlakoztunk ketten, Fogolyán Kristóf és jómagam. Nagyon sokat gyakoroltunk, improvizáltunk, beszélgettünk mindenféléről és ily módon csiszolódtunk össze. Ma, ebben a „rohanó” világban szinte elképzelhetetlen az a sok idő, amit egymásra és a zenekarra fordítottunk.

M.P.:Mikor kerültél kapcsolatba az Alma zenekarral? Mit jelent számodra a zenekar?

M.Zs.:2004 nyarán Kerény Ákos barátom, -aki ebben az időszakban muzsikált a zenekarban- keresett meg , miután megüresedett a brácsás poszt az Almában.

Szerencsés vagyok, mert nem csak zenélést, ismertséget, hanem baráti közösséget is jelent a zenekar.

M.P.:Gyerekeknek és felnőtteknek is játszottál már, melyik a nagyobb kihívás? Mi a különbség?

M.Zs.:Egyformán nagy kihívás mindkettő és inkább a különbségen van a hangsúly. Felnőtteknek muzsikálni olyasmi, mintha az egész publikum egy közeg lenne és ezt a közeget kell „megfogni„ - gyerekeknél pedig annyival nehezebb, hogy nem tesznek úgy, mintha érdekelné Őket a műsor és nem nevetnek vagy mosolyognak pusztán azért, hogy ne bántsák meg az előadót udvariasságból. Ők a legőszintébb közönség, akiknek valaha játszottam.

M.P.:Almás pályafutásod alatt biztos történt néhány vicces dolog, van olyan, amit kiemelnél?

M.Zs.:Talán az egyik, amikor át akartam menni egy gyalogátkelőn és nekem éppen pirosra váltott a lámpa. Akkor egy autó megállt a zebra előtt és intett, hogy menjek csak tovább. Nem értettem, mert nekem volt tilos a jelzés, amikor is benéztem az autóba, ahol a két utas integetve, mosolyogva mondta, hogy Alma, Alma, Alma. :-D

Manoprogram.hu
Bense Róbert

Az interjú sorozat további részei:

Az Alma nem esett messze a fájától - Interjú Buda Tímeával az Alma Együttes menedzserével

Szeresd a hangszert, és gyakorolj! - Interjú Szabó Tiborral az Alma Együttesből

Zene, tánc, blockflöte - Interjú Székely Zoltánnal az Alma Együttesből

Egyétek és hallgassátok - Interjú Buda Gáborral az Alma Együttes frontemberével