Fém dobozban kerül elénk a Piatnik kártyajátéka, a Cloud Mine. Az "én felhőm" játék lényege, hogy a kártyákon látható, felhő-szerű ábrákat úgy írjuk körül, hogy valamelyik társunk kitalálja, melyik lapról van szó.

A Cloud Mine természetesen ennél azért több kihívást tartogat, vegyük elő a 80 kerek lapot, és jelöljük ki az első Kiválasztót és Álmodozót.

A játék egyik nagy előnye, hogy akár nyolcan is játszhatják, de legalább három résztvevőre szükség van.

Az Álmodozó felvesz annyi lapot, ahány játékos van (kivéve, ha hárman játsszák, ebben az esetben négy lapra lesz szükségünk), majd anélkül, hogy megnézné a kártyákat, továbbadja a tőle jobbra ülő Kiválasztónak. Nevének megfelelően, a Kiválasztó kiválaszt egy lapot, és úgy rendezi pakliba a kezében lévő kártyákat, hogy a választott lap legalulra kerüljön. Ezt követően átadja a kupacot az Álmodozónak, aki annak megfelelően, ami eszébe jut a felhőről, nevet ad a formának.

Kiteríti a lapokat egymás mellé, a többi játékos pedig az óramutató járásának megfelelő irányban, egyesével megtippeli, hogy melyik lehetett az a forma, melyre az Álmodozó gondolt. 

Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a cél az, hogy azonnal kitalálja valamelyik játékos, hogy melyik volt a választott kártya. Az Álmodozónak ugyanis az a jó, ha minél később találják ki melyikre lapra gondolt. A helyzet az, hogy minden tévesen megjelölt lapot magához vehet az Álmodozó, a játék végén pedig pontot kap értük. Ha azonban a fordulóban senki sem találja ki a név alapján, hogy melyik a kiválasztott alakzat, minden addig felvett lapot át kell adnia a Kiválasztónak.

Amennyiben már az első próbálkozásnál kiderül, melyik a választott kártya, az Álmodozónak nem jár lap, át kell adnia a kártyát annak a társának aki megtalálta a felhőt. A maradék lapokat a Kiválasztó tudhatja a magáénak.

Abban az esetben, ha nem az első, hanem a példa kedvéért a harmadik játékos találja ki a feladványt, az Álmodozónak járnak a lapok, melyeket akkor vett fel, amikor tévesen nevezték meg a felhőt, a kitalálónak jár a lap, melyet jól nevezett meg, minden további lapot pedig a Kiválasztó vehet magához.

A játék lényege tehát az, hogy úgy próbáljunk nevet adni a felhőnek, hogy lehetőség szerint minél később találják ki játékostársaink, hogy melyikre gondoltunk. Természetesen a fogyatkozó lapok is segítséget jelentetnek a kiválasztásban, hiszen nem mindegy, hogy öt lap közül, vagy két lap közül kell megmondanunk, vajon melyikre gondolt az Álmodozó.

Minden fordulóban tovább halad az Álmodozó és a Kitaláló szerepköre. A játékosok az óramutató járásával megegyező irányban adják tovább a feladatot társaiknak.

A játék akkor ér véget, amikor elfogynak a lapok a húzópakliból. Ekkor összesítjük a játékosoknál lévő lapokat. Azt nyer, akinek a legtöbbet sikerült bezsebelnie.