A Debreceni Állatkert kiemelt célja, hogy a hagyományos közönségkedvencek mellett olyan fajokat is megismertessen és megszerettessen látogatóival, amelyek bár kevésbé ismertek, legalább annyira rászorulnak a fajmegőrzési segítségre és az emberi gondozásban végzett tenyésztésre. Ezek közé a lakók közé tartoznak a 2015 óta tartott tarvarjak, akikhez november 5-én érkezett egy tavaly kelt fiatal hím a csehországi Ostrava állatkertjéből. Karanténját követően a jövevény beköltözött fajtársaihoz az Afrika-röpde épületébe, ahol már a látogatók is megtekinthetik számos más egzotikus madárfaj képviselőinek társaságában.
Az eredetileg a Földközi-tenger teljes térségében – Dél-Európában, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában, sőt egyes feljegyzések szerint még a történelmi Magyarország területén is – megtalálható tarvarjú (Geronticus eremita) csalóka nevével ellenkezően nem közeli rokona a varjaknak, hanem az íbiszfélék közé tartozik, amiről karcsú testalkata, hosszú lába és jellegzetesen lefelé hajló keskeny csőre árulkodik. Természetes populációja a XX. század során mintegy 98 százalékkal fogyatkozott meg elsősorban a vadászat és az emberi tevékenység okozta élőhely-átalakulás következtében, így elterjedési területének nagy részéről teljesen eltűnt; egyetlen megmaradt, teljesen vadon élő állománya Marokkó területén található, és mintegy 700 egyedből áll, emellett párszázas egyedszámban sikerült visszatelepíteni Törökország és Spanyolország egyes részeire. E szorult helyzete miatt a faj jelenleg veszélyeztetett besorolással szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján, de egészen 2018-ig súlyosan veszélyeztetettnek minősült.
Az eddig példás sikereket elért visszatelepítési törekvésekben kulcsfontosságú szerepet játszik az Európai Fajmegőrzési Tenyészprogram (EAZA EEP) keretében tartott, nagyjából 1700 egyedet számláló állomány, amelynek gyarapodásához reményei szerint a Debreceni Állatkerti is hozzájárulhat majd leendő tenyészcsapatával.
