M.P.:A közelmúltban jelent meg legújabb könyve "25 magyar kiemelkedő sikerképlete" címmel. A könyvet egy egyfajta útmutatóként szánja a sikerhez vezető úthoz. Röviden összefoglalva azon olvasóinknak, akik még nem olvasták a könyvet, kérem árulja el, hogy mi az az 5 pontos sikerképlet?
R.D.:Ahhoz, hogy valaki elérje céljait, hogy hatékony, sikeres és elégedett legyen, először a múltat kell rendbe tenni. Az 1. lépés a Feldolgozás, amikor azokat a múltbéli stressz blokádokat kell oldania, amik mindennapjai teljesítményét blokkolják.
A 2. lépés a Felkészülés, amikor megváltoztatja gondolkodásmódját és hozzáállását, valamint kitűzi a megfelelő célt.
A 3. lépés a Fenntartásé, ahol a kitartására és türelmére lesz szükség, hogy elhatározásában meg ne álljon. "Mindig a sárga úton", ahogy Dorkáék éneklik az Oz, a nagy varázslóban.
A 4. lépés a Formálás, ahol a rugalmasságé és az újrakalibrálásé a főszerep, amik segítségével könnyedén küzd majd meg a nem várt akadályokkal.
Az 5. lépés, a Folytatás meglepő lehet: ekkor ugyanis már elérte a célját, ebben a szakaszban kell tehát feldolgozni a siker feszültségét, s a célelérést egyszeri élmény helyett ismétlődő szokássá tenni.
M.P.:Könyvében híres embereket szólaltat meg, a sikerről. Ön szerint mikor igazán sikeres egy ember, ha magát sikeresnek érzi, vagy ha a külvilág tekinti őt sikeresnek?
R.D.:Objektíven nézve azt mondanám, az sikeres, aki sikeresnek érzi magát, s a külvilág is sikeresnek látja őt. A szubjektív érzést tekintve azonban mégis csak az sikeres, aki belül, mélyen sikeresnek érzi magát, hiszen hiába kap külső megerősítéseket, ha kishitű és önmagában nincs bizalma.
M.P.:Az 5 pontos sikerképlettel kapcsolatban előadásokat is tart szerte az országban. Milyen mértékben szeretnék a saját életüket sikeresebbé tenni a résztvevők, és milyen mértékben a gyermekükét? Van erre egyébként recept?
R.D.:A leggyakoribb, hogy valaki a saját életét szeretné rendbe tenni, ugyanakkor érkezik hozzám néhány felkérés azzal kapcsolatban is, hogy beszélgessek el aggódó szülők gyerekeivel, tudjam meg tőle, hogyan tovább, mit szeretne az élettől. Velük azért nehéz dolgozni, mert ha nincs meg a belső motiváció, ha valaki nem a saját elhatározásából jön el hozzám, akkor csak kínkeservesen jutunk előre.
A módszerem az üzleti életből jól ismert coaching módszer, aminek alapvető feltevése, hogy az ügyfél, a kliens maga szeretne változtatni az életén, s a képesség is megvan benne erre.
M.P.:Nagyon nehéz a tűzoltóknak feldolgozni a mindennapi munkával járó élményeket és történéseket. Ön 6 évig segített ebben nekik pszichológusként. Érték olyan negatív élmények, amire még a mai napig emlékszik egy egy eset során?
R.D.:Tűzoltós éveim óta érzek minden gyönyörű szép napsütéses délelőttön egy enyhe szorongást, hogy vajon milyen baj fog történni, hiszen kinn voltam egy halálos balesetnél pont egy ilyen kellemes időszakban.
S erdőt járni sem szeretek, amióta kinn jártunk egy akasztott embernél Püspökladány környékén.
M.P.:2010 óta rendszeresen kutatásokat indítanak a Nemzeti Közlekedési Hatósággal és Közlekedéstudományi Intézettel a gyermekek biztonságos közlekedésre nevelése kapcsán. Mikből álnak ezek a kutatások?
R.D.:Amikor olyan sok balesetet láttam, felmerült bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha ezeket meg lehetne előzni, így jutottam el a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz, és a Közlekedéstudományi Intézethez. E két szervezet kollégáival felmérjük a gyerekek közlekedési szokásait, miközben oktatjuk őket a biztonságos közlekedésre. A kutatás eredményeképpen pedig olyan oktató programokat, rendezvényeket tudunk előkészíteni és megtartani, ahol a gyerekek megtanulják, hogyan vigyázzanak magukra az utakon. Országszerte sokféle kultúrájú és edukációjú családból származó gyerekkel találkoztunk, s szomorúan tapasztaljuk, hogy nem mindenkinél épülnek be az alapvető, családtól tanulható biztonságos közlekedési viselkedések. Egészen egyszerűen azért, mert vannak olyan szülők, akik nem is tudják, mit kéne átadni ebben a témában.
M.P.:Nagyon sokan azt gondolják, hogy akkor lesz sikeres egy gyermek felnőtt korában, ha sok nyelven beszél, sokat tanul már kisgyermekként. Ezzel szemben több helyről lehet hallani, hogy kisgyermek korban ami igazán fontos az a nyugodt családi háttér, a kiegyensúlyozott gyermekkor. Mi a véleménye erről?
R.D.:Érdekes felfedezést tettem, miközben kiemelkedően sikeres emberekkel interjúztam: rájöttem, hogy a könyvemben szereplő sikeres emberek túlnyomó része valamilyen hiányt szenvedett gyerekkorában. Szüleik elváltak, egyik szülő meghalt, vagy csak egyszerűen érzelmileg távol maradt a gyerekektől, rossz anyagi körülmények között éltek, nem engedték őket tovább tanulni. A nehéz körülményekből mintegy kompenzálásképpen alakult ki a kiemelkedő életút.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogyha sikeres gyereket szeretne valaki, akkor vonja meg tőle a szeretetet, vagy a jólétet, hiszen ezeknek a kiemelkedő embereknek egyáltalán nem volt könnyű életútja, még ha a végén a „sikeres” jelzővel is címkézzük. A legjobb, amit egy szülő tehet, ha biztosítja a gyerekének a nyugodt, kiegyensúlyozott családi hátteret, ha segítséget nyújt benne, hogy a gyerek minél több dologban kipróbálhassa magát, hogy megtalálja, amit igazán szeret, s valahol megmutatja neki, mi a nélkülözés, mi az, amikor valakinek nincs biztos háttere.
Erre kiváló példa, ha együtt csatlakoznak egy menhelyhez, vagy a közösen kiválogatott ruhákat, játékokat együtt viszik el rászoruló családoknak, ha közösen csatlakoznak szemétszedő akciókhoz, és így tovább.
M.P.:Lehet tudatosan egy gyermeket arra nevelni, hogy a munkával kapcsolatban magas elvárásai legyenek, vagy ez teljes mértékben az adottságaitól és az életétől fog függni?
R.D.:A szülői értékrendszer elsősorban minta alapján megy át a gyerekbe, s a viselkedés csak másodlagos. Ha a szülő olyan dolgokat „papol” gyermekének, amiket fontosnak tart, de saját maga sem aszerint él, akkor az az üzenet nem fog átmenni.
M.P.:Azt is nagyon sokan mondják, hogy mennyire kihat egy gyermek sikerességére a családi háttér. Amennyiben a szülők is értelmiségi emberek, akkor nagy valószínűséggel a gyermekük is az lesz. Persze erre is látunk nagyon sok ellenpéldát is. Számít ez Ön szerint?
R.D.:Hadd kanyarodjak vissza egy előbbi kérdéshez! Érdekes, hogy az általam megkérdezett emberek úgynevezett első generációs sikeresek, ami azt jelenti, hogy egyiküknek sem volt kiemelkedően sikeres szülői háttere, hanem ők maguk, saját erőből emelkedtek fel. Az ő gyerekeiknek viszont amiatt nagyon nehéz, mert ők már beleszületnek a jóba, nincs meg az a hiányérzés, amit kompenzálniuk kéne. Ilyenkor szoktam javasolni a fentieken kívül (menhely, adakozás), hogy menjen a gyerek kollégiumba, külföldre, nyári gyakorlatra, ahol megtapasztalja, hogy az otthon melegén kívül a világ nem mindig könnyű, kedves és befogadó, mégis mindig ott van a háttér, a védőháló, a gondoskodó szülők.
M.P.:A végén pedig szeretnék egy már már közhelynek számító kérdést megkérdezni, amire a válasz az Ön szájából picit sem hangzik közhelynek. Ön szerint mi a siker titka?
R.D.:Sikernek számít, ha valaki elégedett és hatékony, s ezt a környezete is így gondolja.