Köszöntünk mindenkit a ManóKonyha új rovatunkban. Szeretnénk egy picit bevezetni Titeket a gasztronómia világába. Minden szülő törekszik arra, hogy a gyermekei minél egészségesebben étkezzenek, minél kevesebb káros anyagot fogyasszanak. Mégis a mai rohanó világban nincs naponta több óránk, hogy bonyolult receptekkel készüljünk a napi étkezésekre.

A ManóKonyha rovat segít Nektek, hogy gyorsan, egészségesen készítsetek kreatív és nagyon finom ételeket gyermekeiteknek és persze a család minden tagjának. A rovatot az egyik hazai vezető gasztroblogger, Piszke (Bea) vezeti. A saját blogján folyamatosan frissülő tartalommal vár mindenkit. piszke.blogspot.com

M.P.:Mesélj kérlek kicsit a kezdetekről:

Önállóan 18 éves korom óta főzök, és otthon gyerekként tanultam meg az alapokat. A blogomat 2007 májusában indítottam, azaz több mint hat éve, már majdnem 700 receptet osztottam meg az egyre növekvő számú olvasómmal. Nem számítottam arra, hogy ennyi új lehetőséget, új barátot  és ilyen rengeteg pozitív élményt kapok ettől a blogtól, az olvasóim kedvességéről nem is szólva.

M.P.:Mit jelent neked gasztrobloggernek lenni?

Én azt szoktam mondani, hogy sokan főznek-sütnek kiválóan, csak nem mindenki olyan exhibicionista, mint a gasztrobloggerek. Igazából nem is szeretem ezt a szót, mert nekem ez nem főállás, és a családom és a munkám után következik. Szinte csak időzítetten posztolok, vagyis nem rohanok a konyhából a számítógéphez, hogy azonnal a világ tudomására hozzam, milyen csodálatosat főztem. Rendszerint késő este jut a blogra időm,  és akkor még nemcsak a receptet kell megírnom, hanem a fotókat is szerkesztem, és ki kell találnom valami frappáns szöveget is, ami felkelti az olvasóim figyelmét. Éjjel tizenegykor ez a legnehezebb…

M.P.:Milyen ételeket részesítesz előnyben?

A receptjeim pont olyan vegyesek, mint a férjem és a gyerekeim ízlése, vannak „felnőttkaják” amibe a nagyobbik lassan belenőtt, vannak direkt gyerekekre hangoltak, na és persze elég sok édesség, mert mindenki nagyon édesszájú a családban. Megjegyzem, ha megnézzük  a stisztikákat, akkor egy jó sütirecept simán ötszörös érdeklődést vált ki egy salátához képest…

M.P.:Milyen irányelvek alapján kerülnek az ételek a családi asztalra?

Mivel a családunkat szerencsére elkerülte az ételallergia, így ilyen speciális receptek nálam nem találhatók, és nem is szeretnék esetleg hiányos, laikus ismeretekkel ilyenekről írni. Csak l néhány dologhoz ragaszkodom az evés terén: mindenki reggelizzen, mielőtt elmegy otthonról, a gyerekek otthon készült szendvicset vigyenek a suliba, csak semmi büfékaja,  ha csak lehet, vacsorázzon együtt a család és  szorítsuk a minimálisra a bolti édességeket, a cukros, szénsavas üdítőket és gyümölcsleveket. Aki szomjas, igyon vizet – és a házi szörpöt, limonádét sem kell éjjel-nappal inni – gyümölcslé helyett ott a gyümölcs maga. Nem kerülhető ki hogy egy gyerek soha ne igyon – vagy vegyen magának, ha nagyobb – egy kólát vagy egy Mars csokit, egy zacskó chipset, a teljes és merev tiltás teljesen értelmetlen, de kicsi koruk óta megpróbáltam az ő szintjükön értelmesen elmagyarázni, hogy miért nem veszünk ilyen dolgokat rendszeresen, és teljesen beépült a világképükbe. Persze ehhez az is kell, hogy legyen valami alternatíva, ami azzal jár, hogy többet kell melózni a konyhában, de én ezt nem érzem tehernek.

M.P.:A gasztrobloggerség magában hordozza, hogy az ember sok újdonságot kipróbál. Hogyan viszonyulnak ehhez a gyerekek, akik hajlamosak szín, vagy forma alapján ítélkezni a különféle ételekről?

A gyerekek maguktól is rengeteget változnak, változik az ízlésük, bátrabban próbálnak ki új dolgokat, rájönnek, hogy van élet a halrudacskán túl: igazi halak, hogy nemcsak a csirkemell a hús, hanem egy jó szték is lehet finom, hogy a tengeri herkentyűktől nem kell félni, hogy a jégsalátán kívül mást is lehet a szendvicsbe rakni, és még sorolhatnám.

M.P.:Mennyire figyelsz oda, hogy ne csak egészséges és finom, de az alakot is kímélő ételek kerüljenek az asztalra?

Nálunk szerencsére senki sem túlsúlyos a családban, a gyerekek sportolnak is rendszeresen, de ez annak is köszönhető, hogy kicsi koruktól tudatosan és következetesen próbálta, irányítani őket az étkezés terén, holott annak egy része a sokat szidott közétkeztetés volt, hiszen voltak bölcsődések, óvodásak – bár a nagyobb már kijelentkezett inkább otthoni kosztra a menzáról J

M.P.:Hogyan tudod megoldani, hogy elegendő zöldséget és gyümölcsöt fogyasszanak a gyerekek?

Sosem estem kétségbe, és nem is erőltettem, ha egy darabig nem ettek meg valamit, sőt, megkóstolni se voltak hajlandóak, és megérte a türelem.

Hajlamosak vagyunk arról is elfelejtkezni, hogy egy kisgyerek napi vitamin, kalcium- és fehérjeadagja néhány tízdekányi jó minőségű zöldségben, gyümölcsben, húsban és tejtermékben benne van, és ezt akár szűk választékból is belé lehet varázsolni, ha nem adunk jutalmul az étkezések között édességet, ha nem kap valami rágcsálnivalót, csak, hogy csendben maradjon egy kicsit, na és ha el tudjuk kerülni a hisztit a boltban. Én inkább nem vittem magammal őket, úgy intéztem a bevásárlást sokáig. Nehéz volt nemet mondani szeretett csemetéinknek, ha bociszemekkel néztek ránk a kóláshűtő előtt, de mi kitartóbbak voltunk, és azután leszoktak a nyomásgyakorlásról J

M.P.:Tehát fontos, hogy leleményességgel álljunk a főzéshez. Hogyan segít ebben a Manókonyha?

A ManóKonyhában olyan recepteket igyekszem ajánlani, amik a gyerekek számára észrevétlenül teszik vonzóvá a gyümölcsöket, zöldségeket, helyettesítik az adalékanyagokkal zsúfolt, drága bolti édességeket és félkész cuccokat, jó vacsorára- uzsonnáravalók és nem igényelnek bonyolult konyhai trükköket sem. A receptek nem „mindenmentesek”, de ettől még egészségesek és háziasan jóízűek – mindenben a mérték a lényeg.

Jó étvágyat!