A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.

Nyomtatás

Gerald McBoing BoingGerald McBoing Boing egy 6 éves kisfiú, aki szinte minden hangot tud utánozni. A történet akkor kezdődött, amikor Gerald két éves volt, s amikor beszélni kezdett, tudjátok mit mondott? Nem mondott ki szavakat, hanem csak azt, hogy BOING BOING!

Az 50-es években sikeresen futó rajzfilm 2005-ben új köntösbe öltözött, John Derevlany jóvoltából. John egy picit átírta, még feldolgozhatóbbá tette az óvodás korosztály számára a történetet. 52 epizód született, rengeteg örömet és nevetést okozva a nézőknek. John Derevlany, Los Angelesben élő íróval és producerrel beszélgettünk a sorozat születéséről és az egyéb munkásságáról.

M.P.:A weboldaladon a következő szavakkal jellemzed magad: író, producer, játék dizájner, teljeskörű média srác. Melyik vagy leginkább?

John Derevlany - Gerald McBoing BoingJ.D.:Egy picit mind én vagyok - író, producer, játék dizájner, stb. Ez azért van, mert manapság a médiában csak kevés projektem fut egy időben. Amikor egy új projektet fejlesztek, megpróbálok egy sztorit kreálni köré, amit aztán a több kommunikációs csatornán, mint például  TV showk, játékok, iPhone vagy iPad alkalmazások, weboldalak, kiadványok, játékok, és néha kalandparkokon keresztül tudok népszerűsíteni.

Amikor például egy régi történethez nyúlok hozzá, a készítés során több korszerű, interaktív elemet is alkalmazok. Nem teljesen ez volt a helyzet a Gerald McBoing Boing"-gal, mivel az 10 éve, még azelőtt készült, hogy ezek az új technológiák teret nyertek volna. Ez inkább a következő 2013-ban készülő sorozatomra, a Lego’s “Legend of Chima,” –ra jellemző.

M.P.:Miért éppen a Gerlad McBoing Boing sorozatot dolgoztad fel. Az eredeti egy 1950-es évekbeli animációs sorozat.

J.D.:A legelső döntés, hogy készítsünk egy új sorozatot, attól a Classic Media nevű cégtől jött, aki a Gerlad McBoing Boing jogainak a tulajdonosa. Jó néhány írót kértek fel, hogy hozzanak ötleteket, hogy hogyan lehetne új köntösbe öltöztetni. Az én verziómat választották, ami igazi komédia érzetet keltett. Azt hiszem, az eredeti ötletem egy kisgyermekeknek szóló Monty Python repülő cirkusza volt. A végeredmény nem teljesen ez lett, de az alapkoncepció ez volt.

Az eredeti Gerlad McBoing Boing az 50-es éves egyik legsikeresebb rajzfilme volt. Theodor Geisel írta, aki később egy nagyon híres író lett, Dr. Seuss néven. Nagyon jól sikerült az eredeti sorozat, ezért az nem is volt kérdéses hogy belevágjunk-e. A kérdés inkább az, hogy miért nem tette meg ezt előttünk valaki? 50 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét képernyőre kerüljön ez a remek rajzfilm.

Böff - Gerald McBoing BoingM.P.:Mi a fő különbség a régi és az új részek közt?

J.D.:Volt az 50-es években egy nem túl sok részből álló tv sorozat Geraldról, de én azt sosem láttam. Csak az eredeti rövidfilmet láttam, ami itt az Egyesült Államokban nagyon híres és nagyon sikeres. A fő karakter Gerald az új részekben teljesen hasonló az 50-es évekbeli karakterhez, de a többi dolog többnyire változott. Beleírtam a részekbe két barátot, Jacobot és Jenint, és persze Böfföt a kutyust. Az eredeti rajzfilmben végig narrátor mondta a szövegeket az újakban már vannak rövid jelenetek, ahol beszélnek a szereplők. A modern verzió sokkal jobban a gyerekek igényeire szabott. Az eredetiben több volt a felnőtteknek szóló jelenet. És persze a legfontosabbak a vizuális különbségek - az eredeti rajzfilm az kézzel rajzolódott, míg a modern részeket Flash animációval készítettük el

M.P.:Szerinted mi volt az elvárás egy rajzfilmmel kapcsolatban az 50-es években és mik az elvárások napjainkban?

J.D.:Nem tudom igazán, hogy mi volt az elvárás az 50-es években, de napjainkban elvárásnak mondható, hogy egy rajzfilm vagy a felnőtteknek készüljön, mint például a Simpson Család vagy a Family Guy, vagy kifejezetten a gyermekeknek, mint például a Gerald McBoing Boing. Az írók és producerek, mint én, különösen odafigyelnek, hogy ha gyermekeknek szóló rajzfilmet készítenek, az érthető is legyen számukra. A Gerald McBoing Boing sorozat kifejezetten az óvodás korú gyermekeknek szól, azaz a 2-6 éves korosztálynak. Ez nagyon nagy kihívás volt, mivel a 2 éves gyermekek még nagyon kicsik, nagyon be van határolva, hogy mi az amit megértenek, mi az amire figyelni tudnak.

M.P.:Kérlek árulj el néhány kulisszatitkot a produkcióról. Hogyan rögzítettétek a hangokat? Hangbankból válogattatok?

J.D.:Minden hang egy-egy hangeffekt. Néhányukat a hangeffekt készítő mester készítette saját maga, de azt már nem tudnám megmondani, hogy melyeket.

M.P.:A történet született a hangokhoz vagy fordítva?

J.D.:Egy picit mindkettő. Néha az ötlet volt meg előbb és ahhoz próbáltam meg hangokat találni, néha pedig megvolt a hang és megpróbáltam hozzá egy történetet felépíteni. Van egy saját hangeffekt CD-m, amit néha lejátszottam magamnak - hallgattam véletlenszerű hangokat, például autókat, állatokat, háttérzajokat. És mindig amikor egy egy jó effekt jött azt gondoltam, hogy ehhez lehetne kreálni egy jó kis történetet.  Ezek után természetesen utána néztem és végül mindig kiderült hogy az ötleteim 2/3-át már mások megalkották. A legnagyobb kihívás az volt, hogy minden 11 perces epizódban 10 különböző kisrész látható. Ezekből a 11 perces részekből 52-őt készítettem el, ami azt jelenti, hogy több mint 500 külön ötletet kellett kitalálnom, azaz több mint 1500 ötlet kellett ahhoz, hogy a maradék 2/3-ad elég legyen. Nagyon nehéz volt. Az eredeti írónak, Theodor Geiselnek csak 1 történetet kellett megírnia. Nekem több, mint 500-at.

M.P.:Alapítottál egy heavy metal bandát, ahol ukulelén játszottál. Ez egy pici gitár féleség. Ez csak hobbi? Hogyan illik bele ebbe a műfajba ez a hangszer?

J.D.:Az Ukulele egy vékony 4 húros gitár, ami pár évtizede Hawaiin lett nagyon híres. Nagyon könnyű rajta játszani, de nem minden szól szépen vele. Társalapítója voltam egy Punk Rock Ukulele bandának, amit Uke Til U Pkue-nak hívtak. A 90-es évek elején New Yorkban nagyon híresek voltunk. Összehoztuk ezt a pici vékony hangszert az igazán hangos erősítőkkel és torzító pedálokkal. Rengetegen szerették habár nagyon zajos volt a produkció. Néha persze a zene is kihallható volt a zaj mögül. Még most sem értem, hogy miért jöttek el az emberek meghallgatni minket, hiszen néha már már fájdalmas volt hallgatni a zenénket. A koncerteken végén a plusz showt az adta, hogy az összes ukulelét összetörtük. Még mindig össze szoktunk jönni ezekkel a srácokkal zenélni, de már több, mint 15 éve nem léptünk közönség elé.

M.P.:Rengeteg dologgal foglalkozol. Többek közt létrehoztad Californiában a CulverLandot. Ez egy életnagyságú társasjáték, ahol a járókelők a bábúk. Nem túl hétköznapi dolog. Hogyan és miért készült ez el?

J.D.:Los Angelesben minden évben megrendezik a független videó játékok fesztiválját, az IndieCade-et. A fesztivál részeként mindig készül valami igazán különleges dolog, általában egy játék. Egyik évben megalkottam a Culverland-et, ami egy 30 méter széles táblajáték a járdára festve. A játékosok négyzetekben állnak és különböző színek mentén haladnak előre. A színek megegyeznek az előttük elhaladó kocsik színével. Furán hangzik, de ez Los Angelesben, ahol én is lakom teljesen elfogadott dolog. Nagyon nagy a forgalom nálunk, és nagyon sok időt eltöltünk nap mint nap a forgalomban ülve vagy várakozva a hatalmas dugók miatt, így hát adta magát, hogy egy olyan játékot készítsek, ami a körülöttünk lévő néha elviselhetetlen forgalomról szól. A játék nagyon népszerű volt. Az emberek mindig játszottak amikor felállítottuk valahol.

M.P.:Kérlek mondj pár szót a jövőbeni terveidről.

J.D.:A jövőbeni terveim közt elsősorban a 2013-ban debütáló Lego's Legend of Chima sorozat szerepel, amit majd a Cartoon Netwoorkon fognak adni az egyesült Államokban és persze világszerte rengeteg kábelcsatornán. Szintén 2013-ban jelennek meg az ehhez a sorozathoz tartozó videó játékok, könyvek, játékok.

M.P.:Kedves John, köszönjük a beszélgetést!

J.D.:Köszönöm szépen, hogy nézitek a sorozataimat. Ha ez egy hallható szöveg lenne, mint a Gerald McBoing Boing hangjai, akkor biztosan néhány nagyon hangos és egyedi hangeffekttel zárnám ezt a beszélgetést:) Köszönöm még egyszer!