Bármennyire is furcsa, még a karácsony sem egységes ünnep a Földön.  Jézuska, család, fa, ajándék, hideg. Ezek a szavak jellemzik leginkább nálunk a karácsonyt, de ez nem mindenhol így van. Számos ünneplési mód létezik, ezeknek próbáltunk utána járni.

Európán belül is rengeteg apró dologban különböznek az ünnepek, a magyarországihoz az osztrák karácsonyozás hasonlít a legjobban, ott december 6-án a Mikulás ajándékoz, 24-én pedig a Jézuska hozza a meglepetést és a feldíszített fát. Talán a díszítés, amiben mindenhol hasonlóan gondolkodnak az európaiak, a városok, házak feldíszítése és a karácsonyfa kontinensszerte megszokott. Az ünnepi fa elterjedése a huszadik század elejére tehető, bár Németországban már évszázadokkal korábban is szokás volt karácsonyi piramist állítani, ezt továbbgondolva született meg a karácsonyfa is. Aztán, mint ahogyan ez lenni szokott, minden nép a saját szájíze szerint alakította az ünnepi hagyományokat.

Spanyolországban az ajándékozást vízkereszt napjára időzítették, napjainkra azonban sok helyen már nem várja meg január első hetét a Mikulás az ajándékok szétosztásával. Az Egyesült Államokban sem a Jézuskától „kapnak” ajándékot a kicsik, hanem Santa Claustól, aki szenteste éjszakáján ereszkedik le a kéményen, és pakolja a fa alá a meglepetéseket. Az amerikai szokások egy része Angliából származik, ahol már jóval a Christmas Eve előtt feldíszítik a házakat, de csak 25-én bontják ki az ajándékokat. Az angoloknál kihagyhatatlan étel a karácsonyi puding, a fagyöngy alatt pedig kötelező a puszi. Még érdekesebb és egyben megmosolyogtató az írek szokása, akik nem tejjel és sütivel várják a Mikulást, hanem sörrel és whiskyvel. Keletebbre tekintve a lengyeleknél a Csillagember, az oroszoknál pedig Gyed Moroz hozza az ajándékokat, ám utóbbi újév napján jön. Finnországban Joulu Pukki érkezése előtt szaunáznak, karácsony napján pedig sokan templomba mennek és szeretteikre emlékeznek.

Ám a világ többi táján sem ismeretlen a karácsony fogalma. Kenyában például a templomokat díszítik fel, a messze élő rokonok összeülnek, és a szabadban készítik el az ünnepi ételeket, a tehetősebbek pedig import fenyőfát díszítenek. Dél-Afrikában a családok a barátaikat látogatják meg és különleges ételeket, süteményeket adnak egymásnak. Ausztráliában kenguruk húzzák a Mikulás szánját, Új-Zélandon pedig a tengerparton ünnepelnek, kriketteznek és sört isznak. Ázsiába is betört a karácsonyi láz, Japánban, ahol csupán a lakosság elenyésző része keresztény, a hatvanas évektől kezdve indult hódító útjára a karácsony, a szeretet és a család ünnepévé vált. Mikulás helyett Hoteiosa hozza az ajándékokat, méghozzá egy buddhista szerzetes képében. Dél-Koreában nemzeti ünnep a karácsony, a nyugati minta alapján várják Santa Halabujit, karácsonyi lapokat küldenek és fát díszítenek odahaza. Kína talán kicsit kilóg a sorból, ugyanis ott a karácsony leginkább a kereskedelemre gyakorolt jótékony hatásai miatt fontos. Az árusok sokszor már október környékén hatalmas felfújható Mikulásokkal csalogatják a vásárlókat, a boltok eladói pedig piros sapkát öltenek. Indiáról sem a keresztény ünnep jut először az eszünkbe, de a közel harmincmilliós vallási kisebbség még így is szép szám. Meg is adják a módját az indiaiak, papírcsillagokkal és boákkal díszítik fel az utcákat, de megszokott látvány lehet egy karácsonyi díszbe öltöztetett papajafa is.

Annyi bizonyos, hogy világszerte ünneplik a karácsonyt, bár szinte mindenhol vannak különbségek, a lényege talán ugyanaz: az egymással törődés kifejezése.

Manoprogram.hu
Bense Róbert