Az Anyák napját világszerte más napon ünneplik, a lényege mégis ugyan az, köszönteni és megköszönni az anyák fáradságos munkáját.

Már az ókori Görögországban is ünnepségek keretében emlékeztek meg Rheáról, az istenek anyjáról és vele együtt az édesanyákról.

Az 1600-as években, Angliában az Anyák napját úgy ünnepelték, hogy a családjuktól távol dolgozó szolgálók kimenőt kaptak, hogy meglátogathassák édesanyjukat és elvigyék nekik az Anyák süteményét, melyet előző nap sütöttek meg.

Anna M. Jarvis, 1907-től életét arra tette fel, hogy az Anyák napját állami ünneppé nyilvánítsák az Egyesült Államokban. Célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök ünnepnappá nyilvánította május második vasárnapját, hogy megemlékezzenek az édesanyákról.

Ezzel egy időben azonban a képeslap árusok, virágboltosok, édesség készítők is bekapcsolódtak az ajándékozásba, és nagy haszonra tettek szert. Ez Anna Jarvist nagyon bántott, hiszen az ő eredeti elképzelése az volt, hogy tisztelettel megemlékezzenek az élő-és elhunyt édesanyákról. A kereskedők ezzel mit sem törődve, a további profit reményében Európa szerte elterjesztették az ünnepet, amely hamar népszerűvé. Anna Jarvis élete hátralévő részében tiltakozott az ünnep elüzletiesedése ellen.

Talán Annanak igaza volt, és nem az ajándék a lényeg, hanem a gesztus, mellyel megköszönjük az anyák véget nem érő szeretetét és fáradozását értünk.

Bizonyára örömmel fogadnák édesanyáink, ha az Anyák süteményével lepnénk meg őket május első vasárnapján. Ha van konkrét ötletetek, osszátok meg velünk!

Manóprogram