Télvíz idején gyakran előfordul, hogy jégpáncél borítja a tájat. Az ónos esőnek nevezett jelenség ilyenkor néhány milliméteres jégréteggel vonja be a talajt, a tárgyakat és a növényeket. De vajon miért épp ónosnak hívják az eső ezen különleges fajtáját, és mit tudhatunk róla?

Az elnevezés már az első meteorológiai tankönyvekben is megjelent, ilyen például az 1847-es Légtünemény tan című könyv, melyet Berde Áron adott ki Kolozsváron. A népi elnevezés valószínűleg onnan ered, hogy az eső által képzett jégréteg olyan, mintha csillogó ónnal futtatták volna be a tájat. 

Tehát a név nem arra utal, hogy a csapadék ónt tartalmazna, csupán fénylő megjelenésére, a fémekhez hasonló súlyára (a jéggel borított ágak gyakran letörnek a súlyos teher alatt) és a tárgyak fémmel történő befuttatására vonatkozik.  

Mégis miként keletkezik a jégpáncél? 

Ahhoz, hogy ónos eső alakuljon ki, hőmérsékleti rétegződésre van szükség. A felső és alsó hideg légréteg köz nulla foknál magasabb hőmérsékletű légréteg szorul, így a felső rétegben keletkezett hó a középső légrétegben megolvad, és esőcseppé alakul, majd a földre hullva ismét megfagy a hideg alsó rétegben. 

Így válik az égből aláhulló hópihe mindent beborító jégpáncéllá. 

Az ónos eső minden évben sok balesetet okoz, hiszen a talajt elborító jégréteg rendkívül csúszós, szerencsére a jelenség nem tart sokáig. Az eső által lehozott energia felmelegíti a legalsó légréteget, így a talaj is melegedni kezd, és lassan megolvad a jégréteg. 

Forrás: Tudománypláza