Ez egy nagyon nehéz kérdés. De nem csak a Télapó, ott a Húsvéti nyuszi, és a Jézuska misztériuma is. Minden szülőben felmerül a kérdés: "Mi lesz, ha lebukunk, kiderül hogy nincs is Mikulás? Mit fog szólni a gyerek?" Számomra ez duplán nehezített terep. Szülőként és óvónőként is. December 6.-ig nagyon sokszor elhangzik az a mondat: "Mit kérsz a Télapótól", és hogy "Légy jó, mert nem hoz ajándékot a Mikulás".
Mi szülők nagy gonddal készülünk a jeles napra. Minden családnál más-más szokások kapcsolódnak a Télapóhoz. Van, ahol az ablakba hozza az ajándékot, van ahol az asztalra, cipőbe, csizmába…stb. A lényeg: a gyerekek is nagy gonddal készülnek. Levelet írnak, rajzolnak, ábrándoznak, álmodoznak erről az estéről. Mi pedig támogatjuk abban, hogy elhiggyék, létezik a Mikulás. Nálunk a gyerek kikészített kekszet és tejet az asztalára és már hajnalban kiugrott az ágyból, hogy itt járt e a Nagyszakállú.
Nem gondolom, hogy ártunk nekik azzal hogy eljátsszuk ezeket a kis játékokat. Azt gondolom, jó hinni a jóban. Mi felnőttek is sok mindenben hiszünk, reménykedünk, bizakodunk. A gyermeki lélek megőrzése a felnőttek feladata, ennyi kis "csalás" belefér az életükbe.
De mi van, ha valahonnan hallják, nem is létezik a Télapó. Én mosolyogva mondtam a fiamnak, amikor elhangzott ez a kérdés: "és mi van ha nem létezik? A világ akkor is forog tovább, de én szeretek hinni benne felnőtt létemre is." Nem mindegy, hogy ki hozza a csokikat? De ha már van valaki, aki mosolyt csal az arcunkra, felvidít, vidámabbá teszi a hétköznapjainkat, akkor miért ne higgyünk benne. A fiam ma már 14 éves elmúlt, persze, hogy tudja, nem a Télapó hozza az ajándékot. De akkor is kiteszi a Télapós ajándékzsákot, amibe én teszem a meglepetéseket, és a mai napig december 6-án reggel az az első, hogy megnézi a cipőjét is. Én hiszek abban, hogy a jóság és vidámság még jobbá teheti életünket.