Nohát a Luca napját úgy kezdték, hogy mán előtte való este fokhagymával megkenték a kaput, meg ajtókot, mindig keresztet rajzoltunk rája, meg az ólakra is, a tyúkólra, meg a disznóólra, hogy a boszorkáknak akkor nem vót hatalma rajta, ha meg vót fokhagymázva. Akkor mán a boszorka az eltávolodott tűle. Az nagy ellensége vót.
Azt a lucaszéket úgy beszélték, hogy Luca napján elkezdték csinálni a széket, és akkor minden nap csináltak bele, faragták, ugye fúrták-faragták kézzel, akkor minden nap csináltak annyit karácsony bőjtjéig. Karácsony bőjtin oszt elment vele, aki csinálta, be oda a templom ajtóba, ráállt a székre. De hogy az akkor mán meglátta a falu boszorkányát. Hogy az már nem fért be az ajtón, mert annak már szarva vót, hogy féloldalt köllött a fejit, fordítani köllött a rajta a fejin, hogy az nem fért be az ajtón. Na, akkor oszt mikor hazafelé mentek, hogy majd meglesi, hogy ki, meg hova megy a boszorka. És akkor aki ügyes vót, az meg vitt magával mákot, oszt a mákot elhanyította, és akkor mán nem tudott utána menni, mert mán akkor nem látta az utat... De hogy meg merte-e valaki csinálni? Mert aszondták, hogy akkor a boszorkák aztat szétszaggatták vóna.
Magyar Zoltán
A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó
Budapest - 2004
Forrás: www.nepmese.hu