Plitvice Nemzeti Park vízesés. Talán nem véletlen, hogy kis hazánk számtalan családja választja a közeli Horvátországot az éves nyaralás helyszínéül. Az időjárás többnyire meleg, az Adria vize átlátszóan tiszta, a számtalan nemzeti park pedig gyönyörű kirándulóhelyeket kínál a látogatóknak. Nincs ez másként a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkkal sem, amit mindenképpen érdemes felkeresni a nyaralás alatt.
A bejáratnál nagy parkoló és büfé található. A Plitvicka Jezera 8-18 óra között fogadja a természet szerelmeseit.
Az árak előszezonban megközelítőleg: (jan, febr, márc, nov, dec)
Felnőtt: 2.300 HUF Gyerek 7 éves kortól: 1.500 HUF
Az árak középszezonban megközelítőleg: (ápr-jún, szept-okt)
Felnőtt: 4.500 HUF Gyerek 7 éves kortól: 2.300 HUF
Az árak főszezonban megközelítőleg: (júl-aug)
Felnőtt: 7.300 HUF Gyerek 7 éves kortól: 3.200 HUF
A Parkba pórázon, kutyát is be lehet vinni.
Ha sikeresen leparkoltunk, megváltottuk a jegyünket, meg is kezdhetjük a kirándulást, hiszen a park közel 200 km²-en fekszik. A 16 nagyobb és a 2 kisebb tavat 92 vízesés köt össze. A Parkban panoráma vonat és elektromos hajó is közlekedik, érdemes a nap folyamán igény bevenni a fáradt túrázóknak.
Plitvice Nemzeti Park elektromos hajó. A bejárattól keskeny, meredek út vezet le az első kis tavacskáig. Miközben az apró hidakon keresztülsétálunk, az áttetsző tavak felett, olyan érzésünk támad, mintha a tetején úszkáló kacsák és ágacskák lebegnének. A kristálytiszta víz és a meder alján lerakódott mésztufa réteg magyarázata az, hogy az utolsó jégkorszak óta keletkezett csapadék, folyamatosan behatol a Plitvicei-tavak környékét képző mészkőszikla repedésein. Eljutnak a vízrekesztő, agyagos-homokos hordalék szintjéig, és két forrásból, melyeket Fekete és Fehér folyónak neveznek, állandó karsztforrásként törnek a felszínre. Az itt élő moháknak és egyéb növényeknek köszönhetően megkezdődik a mésztufa lerakódás.
Ha kigyönyörködtük magunkat, folytathatjuk utunkat, hiszen még számtalan érdekesség vár ránk. Ez a rengeteg víz könnyen úszásra csábítja a látogatókat, a fürdés azonban tilos.
Ha követjük a kanyargós utat, előbb-utóbb elérjük a Kozjak tó azon részét, ahonnan az elektromos hajó indul. Ha elég idő áll a rendelkezésünkre, és persze elég edzettek vagyunk, gyalogosan is folytathatjuk az utunkat. A parton számtalan ritka madárfaj fészkel, a zúgók pedig kellő távolságban vannak ahhoz, hogy élvezzük a természet csendjét. Azoknak, akiknek kevesebb idejük van arra, hogy magukba szívják a tórendszer szépségét, mindenképpen a vízi utat ajánljuk. A hajó ugyan megfoszt a part menti szépségektől, de páratlan élményt nyújt maga az utazás is. Az első állomás a Burgeti tavak, ahol kis zúgókkal tarkított, mésztufa tavacskák fogadják az érkezőket.
Furcsa belegondolni, hogy a mára szépen kiépített, tavacskákon átívelő gyalogjárdák nélkül, mit sem tudnánk a táj vadregényes szépségéről. Az első topográfiai térképek a 16.-17. századból maradtak ránk. Nem rajzolták ki annyira pontosan a tavakat, mint a mai térképek, de már akkor is sejteni lehetett, hogy valami különleges dolgot rejt a táj. Az első írásos emlékek úgy emlegették a vidéket, hogy "öt szép tó, a legsűrűbb erdőben, a török határon". Ekkortájt ugyanis a török birodalom és az osztrák császárság határvonala volt a mai Nemzeti Park területe.
Plitvice Nemzeti Park mésztufa tavacskájában halak úszkálnak. Ha sikerül felkaptatnunk a kis zúgók mentén, elérjük a panoráma vonat megállóját, mellyel kényelmesen visszajuthatunk a bejárathoz. Természetesen, ha van időnk és erőnk, itt is választhatjuk a sétát. A Park területének 79%-át erdő teszi ki. A sokunk által ismert és látogatott parkerdőkkel szemben, ezeken a területeken nincs nyoma az emberi kéznek. A természet maga végzi az "erdőgazdálkodást". Szinte őserdőnek számít, hiszen feljegyzések szerint a lucfenyő és a boróka életkora 500-750 év, a bükkfáké pedig 200 év körüli.
De nem csak a növények terén tartogat számunkra érdekességeket a Park. Többek között uhu, tarajos gőte, zöld levelibéka, szürke sas, hiúz, farkas és medve is él itt. Utóbbi a tavak védjegye.
A Parkot az UNESCO 1979. október 26-án a Természeti Örökség Világhagyatékává nyilvánította.