9 évesen szerettük meg, az akkor még szeplős, vörös hajú Kovács Róbertet, akit a Világ legrosszabb gyerekének hívtak. Első kiemelkedő szerepében Kavicsot alakította, aki csínytevéseivel egy országot nevetetett meg. Az eleven kisgyermek mára felnőtt, aki saját vándor színi társulatával járja az országot és próbálja mosolyra fakasztani a nézőket.
M.P.:Sokféle szakmát kipróbált az életben. Volt műsorvezető, színész, forgatókönyvíró, koreográfus, most pedig a Görbe Tükör Színi Társulat vezetője. Melyik áll a legközelebb a szívéhez?
K.R.:A szívemhez legközelebb az áll, amikor színészként léphetek színpadra.
M.P.:Az első átütő sikert az 1987-es Takács Vera rendezte A világ legrosszabb gyereke című film hozta meg Önnek. Miként élte meg a forgatási napokat? Mennyire billent el a forgatás munkából a szórakozás irányába?
K.R.:Elsősorban munka volt (ha ennek súlyát gyerekként nem is éreztem át teljesen), hiszen egy elég nagy apparátus dolgozott szoros időbeosztással a produkcióért. Viszont az a furcsa világ amibe belecsöppentem és rácsodálkoztam, életre szóló élményt jelentett.
M.P.:A kor kiemelkedő színészeivel játszott együtt, úgy mint Usztics Mátyás, Csákányi Eszter vagy Hacser Józsa. Színész kollégaként tekintettek Önre, vagy úgy, mint egy eleven kisgyermekre?
K.R.:Komolyan nem tekintettek kollégának de aranyosak, türelmesek és segítő készek voltak. Nekem pedig, főleg így felnőtt fejjel büszkeség, hogy játszhattam velük.
M.P.:Negatív vagy pozitív élmények érték inkább az iskola alatt a szerepléseivel kapcsolatban? Mennyire tudták az osztálytársai, barátai feldolgozni és kezelni azt a szituációt, hogy Önt az egész ország ismerte?
K.R.:Érdekes, ( és szerencsés ) hogy semmiféle furcsa viselkedéssel, kivételezéssel, csúfolással vagy érdek barátkozással nem találkoztam a közép iskolában, de még az általánosban sem.
M.P.:Jelenleg a Görbe Tükör vándor-társulat vezetője, ami rengeteg gyermek darabot játszik. Hálás, ugyanakkor speciális célcsoport ők, mert nem könnyű a figyelmüket hosszabb ideig lekötni. Van erre recept? Mi az amit Önök tesznek ennek érdekében? Mikor döntötte el, hogy ez lesz az út, amin folytatni szeretné az életét?
K.R.:Mindig is egy vállalkozó, kezdeményező emberke voltam akibe kellő kreativitás és bátorság is szorult ahhoz, hogy az álmaimat megvalósítsam. Ezért időt és pénzt sem sajnálok arra, hogy az általam vezetett és menedzselt társulattal nívós gyerekdarabokat állítsak színpadra.
Jó úton járunk, mert eddig lubickolhattunk az elismerésekben, úgymint néző gyerekek, pedagógusok, szervezők részéről. Hiszen a látványos díszletek, a szép ruhák, a jól megírt szöveg, a humor, a zenék és a tehetséges kollégák garantálják a siker receptjét.
M.P.:Hogyan látja magát 15 év múlva, mi az amit még szeretne elérni az életben?
K.R.:Amiről még álmodom, hogy egy nagy kőszínház ( Víg, Madách, Radnóti ) színpadán is játszhassak és elismerjenek. Lehet, hogy ez valóra válik az elkövetkező 15 évben.