Az aranyosan éneklő kislányból az ország egyik legismertebb pop énekesnője lett. Az 1981-es VUK főcímdalával ismerte és szerette meg az egész ország. Kati karrierje töretlen, 2011-ben a VIVA Comet legjobb női előadójának választották, az X-Faktoros CD-je aranylemez lett, ő képviselte hazánkat az Euróvíziós Dalfesztiválon.
M.P.:Zenészcsaládban nőttél fel, mikor érezted először, hogy neked is a zene lesz az, ami végigkíséri az életed?
W.K.:Már az óvoda alatt zeneoviba jártam. Többször egy héten nem kellett ott aludnom ebéd után a többiekkel - borzasztó büszke voltam erre:-), - hanem nagypapa vitt kicsiknek való zeneórára. Aztán 7 évesen találkoztam a Vuk dalával, és akkor eldöntöttem, hogy színpadon szeretnék állni majd.
M.P.:Milyen hatással vannak rád édesapád szerzeményei? Van esetleg kedvenc dalod közülük?
W.K.:Nagyon hatott rám mindig is a zenéje, imádtam hallgatni, ahogy otthon komponál. Tele van szendevéllyel és érzelemmel, amit ír. A kedvencem a Tündér Lala zenéje tőle, ezt milliószor el kellett játszania nekem. A balladái teljesen egyediek, senkihez nem hasonlíthatók.
M.P.:Hogyan élted meg gyerekként, hogy az akkor egyik legismertebb rajzfilm főcímdalát énekelhetted?
W.K.:Csoda volt mindenestül. Imádtam azt a rajzfilmet, a dalt, az emberek is, rengeteg jót kaptam e kapcsán. Belecsöppenni a televízió, rádió világába ilyen kisgyerekként fantasztikus volt, nem is nagyon akartam visszaülni az iskolapadba...
M.P.:Ért ezért bármilyen negatív vagy pozitív élmény az iskolában és a baráti körben?
W.K.:Csak pozitív élmény ért, mindenhol mosolygó fejek néztek rám, nagyon sokáig megállítottak, hogy énekeljem el.
M.P.:Mesélj nekünk egy picit a VUK főcímdaláról. A dalt édesapád írta. Ő már tudta a komponálás alatt, hogy neked készül a dal?
W.K.:Nem. A rajzfilmen nem is én énekelem. Én csak hallgattam, ahogy zenét szerzett, és ezt a dalt megtanultam. Aztán elé álltam, elénekeltem, neki nagyon tetszett, úgyhogy lemezre vettük.
M.P.:Azt szoktad nyilatkozni, hogy elsősorban anyuka vagy és csak másodsorban énekesnő. Mind a kettő gyönyörű hivatás, de összeegyeztetni a kettőt nem lehet mindig egyszerű. Vannak nehéz helyzetek, amikor előkerül a kérdés, hogy na ezt hogyan oldjam meg?
W.K.:Persze, az élet folyamatosan megoldandó feladatokat ad. De ez így jó. Rengeteg anyuka van, aki dolgozik, és ugyanezekkel a teendőkkel indul neki a hétnek. Csak én hétvégén dolgozom, és főleg este. Máshogy kell szervezni, mint aki napközben dolgozik, de nagyon sok segítségem van, akik nélkül nem menne. Ákos, a férjem igazi támasz, és a nagymamák is teljes erőbedobással mellettem vannak.
M.P.:Szeretnéd, ha a gyermekeid is ezen a pályán indulnának el?
W.K.:Nem szeretném helyettük kitalálni, mi ad nekik ugyanolyan boldogságot, mint nekem a zene. Nekem is mindig azt mondták a szüleim, bármi legyek, ők segítenek. Ez a legtöbb, amit a szülő adhat a gyereknek, a lehetőséget, hogy bármi legyen. Én csak nagyon nagyon szeretném, ha ugyanígy ki tudnának teljesedni, irtó nagy dolog, ha az ember tudja, mit szeret igazán, és azt csinálhatja is.
M.P.:Gratulálunk az eddigi sikereidhez, és köszönjük a sok kellemes percet amit nekünk hallgatóknak okozol a hangoddal. Miként látod magad 20 év múlva, amikor már a gyerkőcök is kikerülnek a családi fészekből?
W.K.:Köszönöm szépen, ugyanennyi jót ad nekem a közönség, akinek remélem, énekelni fogok ugyanúgy, és közben igyekszem olyan jó fej nagymama és anyós lenni, mint akik nekem segítenek!
Fotó: Höltz Gergely- www.arteriadesign.hu