Érdekes beszélgetések

M.P.:A közelmúltban jelent meg legújabb könyve "25 magyar kiemelkedő sikerképlete" címmel. A könyvet egy egyfajta útmutatóként szánja a sikerhez vezető úthoz. Röviden összefoglalva azon olvasóinknak, akik még nem olvasták a könyvet, kérem árulja el, hogy mi az az 5 pontos sikerképlet?

R.D.:Ahhoz, hogy valaki elérje céljait, hogy hatékony, sikeres és elégedett legyen, először a múltat kell rendbe tenni. Az 1. lépés a Feldolgozás, amikor azokat a múltbéli stressz blokádokat kell oldania, amik mindennapjai teljesítményét blokkolják.

A 2. lépés a Felkészülés, amikor megváltoztatja gondolkodásmódját és hozzáállását, valamint kitűzi a megfelelő célt.

A 3. lépés a Fenntartásé, ahol a kitartására és türelmére lesz szükség, hogy elhatározásában meg ne álljon. "Mindig a sárga úton", ahogy Dorkáék éneklik az Oz, a nagy varázslóban.

A 4. lépés a Formálás, ahol a rugalmasságé és az újrakalibrálásé a főszerep, amik segítségével könnyedén küzd majd meg a nem várt akadályokkal.

Az 5. lépés, a Folytatás meglepő lehet: ekkor ugyanis már elérte a célját, ebben a szakaszban kell tehát feldolgozni a siker feszültségét, s a célelérést egyszeri élmény helyett ismétlődő szokássá tenni.

M.P.:Könyvében híres embereket szólaltat meg, a sikerről. Ön szerint mikor igazán sikeres egy ember, ha magát sikeresnek érzi, vagy ha a külvilág tekinti őt sikeresnek?

R.D.:Objektíven nézve azt mondanám, az sikeres, aki sikeresnek érzi magát, s a külvilág is sikeresnek látja őt. A szubjektív érzést tekintve azonban mégis csak az sikeres, aki belül, mélyen sikeresnek érzi magát, hiszen hiába kap külső megerősítéseket, ha kishitű és önmagában nincs bizalma.

M.P.:Az 5 pontos sikerképlettel kapcsolatban előadásokat is tart szerte az országban. Milyen mértékben szeretnék a saját életüket sikeresebbé tenni a résztvevők, és milyen mértékben a gyermekükét? Van erre egyébként recept?

Bővebben: Mitől lesznek gyermekeink sikeresek? - Beszélgetés Ruzsa Dóra pszichológus sikertrénerrel

„Kippkopp a havas erdőben sétált. Odaröppent hozzá barátja, a cinke. –De jó, hogy találkoztunk! – csipogta. – Olyan különös dolgot láttam! Képzeld, fenyőfa nőtt egy házban, a szoba közepén! Te érted ezt?”

Marék Veronika meséin generációk nőttek fel. Ők, ma már saját gyerekeiknek, unokáiknak olvassák fel Laci és az oroszlán, esetleg Kippkopp, vagy Boribon történetét. Arról, hogy az írónőnek melyik volt a legkedvesebb meséje gyerekkorában, hogyan született Kippkopp figurája, vagy, hogy miként folytatódnak Boribon kalandjai, maga a szerző mesélt a Manóprogramnak.  

M: Mikor érintette meg elsőként a mesék világa?

M.V.: Képeskönyvekből érkeztek hozzám a mesék, akkor, amikor még nem is tudtam olvasni. Szerettem a törpék világát. Később Walt Disney Hófehérkéje és Pinokkiója varázsolt el.

M: Melyik volt az Ön kedvenc története gyerekkorában?

M.V.: Mivel 4 éves korom óta olvasok, mindig más és más. Ha félni akartam, Grimm meséjét olvastam, címe: A két testvér. Ha nevetni akartam, Szürke Bagoly: A két kicsi hód című könyvét vettem elő.

M: Különösen az ünnepek közeledtével a Manóprogram kiemelt kedvence a Kippkopp karácsonya. Hogyan született meg a gesztenye gyerek ötlete?

M.V.: Az erdei tisztás adta az ötletet. Bekukucskáltam a fűszálak közé, és annyi érdekes dolgot találtam ott, hogy meg akartam mutatni a gyerekeknek is. Ehhez kellett egy figura, aki kicsi, úgy járkál a füvek között, mint egy erdőben, és mindenre rácsodálkozik. Lehetett volna tündér vagy manó, de túl mesebeliek lettek volna. Az egér és a béka jó kicsik, de nem csodálkoznak mindenen, hiszen ott élnek a füvek között. Akkor eszembe jutott a gesztenyebaba, hiszen őt minden gyerek szereti. Kicsi, és csodálkozik mindenen, mert csak az őszt ismeri, mert akkor született.

M: Szándékosan nem kapott a karácsonyi történet vallási hátteret?

Bővebben: Kippkopp vagyok. Mutatkozott be a gesztenyegyerek. - Marék Veronika interjú

Olvasóink értékelése: 1 / 5

Gerald McBoing Boing egy 6 éves kisfiú, aki szinte minden hangot tud utánozni. A történet akkor kezdődött, amikor Gerald két éves volt, s amikor beszélni kezdett, tudjátok mit mondott? Nem mondott ki szavakat, hanem csak azt, hogy BOING BOING!

Az 50-es években sikeresen futó rajzfilm 2005-ben új köntösbe öltözött, John Derevlany jóvoltából. John egy picit átírta, még feldolgozhatóbbá tette az óvodás korosztály számára a történetet. 52 epizód született, rengeteg örömet és nevetést okozva a nézőknek. John Derevlany, Los Angelesben élő íróval és producerrel beszélgettünk a sorozat születéséről és az egyéb munkásságáról.

M.P.:A weboldaladon a következő szavakkal jellemzed magad: író, producer, játék dizájner, teljeskörű média srác. Melyik vagy leginkább?

J.D.:Egy picit mind én vagyok - író, producer, játék dizájner, stb. Ez azért van, mert manapság a médiában csak kevés projektem fut egy időben. Amikor egy új projektet fejlesztek, megpróbálok egy sztorit kreálni köré, amit aztán a több kommunikációs csatornán, mint például  TV showk, játékok, iPhone vagy iPad alkalmazások, weboldalak, kiadványok, játékok, és néha kalandparkokon keresztül tudok népszerűsíteni.

Amikor például egy régi történethez nyúlok hozzá, a készítés során több korszerű, interaktív elemet is alkalmazok. Nem teljesen ez volt a helyzet a Gerald McBoing Boing"-gal, mivel az 10 éve, még azelőtt készült, hogy ezek az új technológiák teret nyertek volna. Ez inkább a következő 2013-ban készülő sorozatomra, a Lego’s “Legend of Chima,” –ra jellemző.

M.P.:Miért éppen a Gerlad McBoing Boing sorozatot dolgoztad fel. Az eredeti egy 1950-es évekbeli animációs sorozat.

Bővebben: Gerald McBoing Boing - Interjú John Derevlanyvel, a 2005-ös rajzfilm megalkotojával

A mese egy ajtó a fantáziavilágba mind a szülőknek, mind a gyerekeknek. A Médiaunió kampánya nagy sikert aratott, több ismert közszereplőt és színészt is maga mögött tudott. Rudolf Péter is csatlakozott a kezdeményezéshez, mi pedig a mesékről és a kampányról kérdeztük.

M.P.:Mi volt az oka annak, hogy csatlakozott a „Mesélj Minden Nap!” akcióhoz?

R.P.:Bocsánat, de az első kérdés egy félreértésen alapul. Én a Médiaunió kuratóriumában dolgozva szavaztam meg többedmagammal az év kampányát, ilyen értelemben nem „csatlakoztam” a kezdeményezéshez, hanem az Unióhoz beérkező fontos témák sokaságából magam is ezt tartottam a legfontosabb gondolatnak.  Sok fájdalmas problémát érintő, szociális problémákat és gazdasági kérdéseket boncolgató téma közül került végül ez a fókuszba. Talán éppen azért, mert úgy gondoltuk sokan, hogy számos problémánk gyökere lelki eredetű, mentális probléma. Empátia hiányból fakad. Befelé fordulásból. A társas kapcsolatok leépüléséből. Újra kell építeni önmagunkat,  és hol kell kezdeni az építkezést, ha nem a legfontosabb közegben, a családban.

M.P.:Miben segíthet a mese a gyerekeknek?

R.P.:Eligazodni. Segítséget ad megkülönböztetni jót, a rossztól. Erkölcsi mankót nyújt és mindezt játékos formában teszi. Fejleszti a fantáziát. Építi a mesélő és a gyerkőc viszonyát. Közös nyelvet hoz létre.

M.P.:Hogyan jobb mesélni: könyvből olvasva, vagy improvizálva?

Bővebben: Mesélj Minden Nap! – interjú Rudolf Péterrel

M.P:Mi az a "Figurina"?

S.G.:A Figurinát 1983-ban, mint negyven év után az első független, magán vándorbábszínházat alapítottuk Fers Klárával, a színház másik oszlopos tagjával.

M.P:Kiknek és mit játszik a Figurina?

S.G.:Szándékaink szerint mindenkinek – kis- és nagygyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek – lehetőleg egy műsorban játszunk, ma már igen széles bábtechnikai skálán. Vannak hagyományos figurális, bunraku, árnyjáték, óriásbábos és élőjátékkal, vagy éppen vetített animációval kombinált játékaink, de kedvencünk a mai napig a kéz- és tárgyjáték, melyekben a szereplők a színpadon születnek meg, az alkotók és a nézők fantáziája segítségével. Tartalmilag azokat a történeteket, játékokat kedveljük, amelyek képesek mondani valami érdekeset, felemelőt, tanulságosat, vicceset, vagy megrendítőt minden nézőnk számára.

M.P:Mikor és hogyan lehet találkozni a Figurinával?

S.G.:Októbertől május végéig minden szombaton, 11 és 17 órakor, havonta váltott műsorral várjuk a nézőinket – a korlátozott férőhely miatt lehetőleg előzetes bejelentkezés után a Fény utca sarkán lévő Kőszínházunkban, továbbá egyéb helyszíneken tartott vendégelőadásainkon lehet látni minket.
- A Figurina Bábszínház nyár előtti utolsó bemutatója és egyben májusi műsora Veres Zoltán: Tóbiás és Kelemen c. verses meséjének árnyjátékos feldolgozása.

M.P:Hogyan jött az előadás ötlete?

S.G.:A művet jó pár éve kaptuk meg személyesen Veres Zoli bácsitól, aki még láthatta tőlünk a feldolgozást Budapesten is és Stockholmban is, ahová még a hetvenes években emigrált Erdélyből. Nagyon jó volt látni az elégedettségét, nagy szomorúság, hogy a barátságunk kis időre, e világon, Zoli bácsi égbe költözése miatt, megszakadt. Az előadás viszont nagyon is él, a két kiskakas – Tóbiás és Kelemen - energiája kifogyhatatlan (ha a veszekedésről van szó…).

M.P:A képekből is látszik, hogy ez egy igazán különleges, és rendkívül színes előadás. Hogyan készültek a "bábok"?

S.G::A szereplők színes (azaz festett átlátszó fóliákból) készültek, a játékosok kezére szabva, azaz nagyon élő mozgásokra képesek, a latinos zene pedig csak fokozza a vitalitást. Az pedig, hogy a szöveg végig vers formában hangzik, igazi rímekkel, ízes fordulatokkal, külön kuriózum.

M.P:Mit terveznek a nyárra?

S.G.:Nyáron itthon dolgozunk, készülünk felnőttdarabbal (Dylan Thomas: A mi erdőnk alján), vidám gyerekműsorral (címe még titok), új alkotókkal, bábszínészekkel, nagy izgalommal.

Figyelem! Májusban már csak délután ötkor játszunk , úgyhogy aki látni akarja a Tóbiás és Kelement, annak négy alkalma lesz csupán!

Bővebben: Interjú Siklósi Gáborral, a Figurina Bábszínház vezetőjével

Az egészségtudatos nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. A helyes táplálkozás mellett, a mozgás is elengedhetetlen a csemeték fejlődéséhez.

Nagy öröm volt számunkra, hogy mi magunk is próbára tehettük Béres Alexandra Bűvös Mesetorna című kiadványát, mely egyedülálló a haza piacon. A mesékhez kapcsolt mozgáselemek, és a vidám Alma dalokra koreografált tornagyakorlatok segítenek megalapozni a sport és a mozgás szeretetét.

A Bűvös Mesetorna kulisszatitkairól beszélgettünk Alexandrával :

M.P.:Hogyan fogant meg a Bűvös Mesetorna könyv és DVD ötlete?

B.A.:Gyakorló édesanyaként azt veszem észre a környezetemben, hogy egyre nehezebb a gyerekeket megmozgatni, mert ugyanúgy, ahogy változik a felnőttek világa, úgy változik a gyerekek világa is. Egyre több az elvárás az élet különböző területein, miközben minden felgyorsul, így a szórakoztatás azon formái kerülnek előtérbe, melyek a szülők számára egy kicsit kényelmesebbek. A gyerekek nagyon sok mesét néznek, sokszor játszanak számítógépen, tableten, , így lényegesen kevesebb idejük marad a mozgásra. Emiatt elmarad a mozgásfejlődés, amely elengedhetetlen az agyi- és koordinációs fejlődéshez. Azt látom, hogy már a lányom kis barátait  is nehéz lekötni bármilyen mozgással, aktivitással. Amíg régebben kiszaladtak a grundra a gyerekek és úgy játszottak, hogy közben sportoltak, mozogtak, napjainkban otthon, egyedül vagy a család többi tagjával mesét néznek, kézműveskednek, tableten játszanak. Úgy gondoltam, hogy feltétlenül szükség lenne egy oly mozgásos anyagra, amit saját otthonukban használhatnak, és olyan formában jelenik meg, ami az ő modern világukban szólítja meg őket.   

Az animációk során már tartottam mesetornát, melyet mindig nagyon szerettek. Amikor az Alma Együttessel találkoztam, megmelítettem nekik az ötletemet,, ami borzasztóan megragadta a fantáziájukat. Ők gyerekekkel foglalkoznak, nekik koncerteznek, nagyon jól értenek a nyelvükön. Nagyon örültem, amikor úgy döntöttek, hogy új dalokat írnak erre a koncepcióra, mert ez egy nagyon jó üzenet, és ebben teljesen egyetértettünk.
A Bűvös Mesetorna kettő az egyben kiadvány, mert egy 80 oldalas mesekönyvből és egy 60 perces DVD-ből áll. A mesekönyv az esti program, amely hozzásegít egy ölben ülős, klasszikus összebújós meséléshez, amit én nagyon szeretek. A DVD pedig a mozgásra, aktív nappali tevékenységre ösztönöz. Ehhez írt az Alma új dalokat. A Bűvös Mesetorna DVD-n kétféle aktivitás található, az egyik a mesék, amiket eltornáznak, , elmutogatnak  a gyerekek, , a másik a dalok, amelyekre  koreográfiák készültek. Mindkettő a mozgáson alapul, de eltérnek egymástól. Továbbá próbáltuk fűszerezni olyan apróságokkal, amit a gyerekek igazán szeretnek, mint a bűvészmutatványok, mondókák, szórakoztató elemek, bábok. Ganxsta Zolee,  Kálloy Molnár Péter és Kőhalmi Ferenc is hozzájárult ehhez.

M.P.:Mit szakember mit javasolsz, milyen mozgásra érdemes a szülőnek hangsúlyt fektetni? A gyerekek inkább játszanak a szabadban, megtalálják majd a számukra megfelelő mozgást, vagy vegyék igénybe szakember segítségét?

Bővebben: Béres Alexandra és a Bűvös Mesetorna

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Iskolában, buszon, vagy csöndben elmerülve is szórakozást és logikai fejlődést biztosít az idén negyven éves Rubik-kocka. Bár elsőre nehéznek tűnik a kirakása, megtanulni sohasem késő, és megoldásával az Aha-élmény garantált. Kalandos útja során eljutott a világ összes pontjára, nincs olyan hely, ahol ne ismernék. Rubik Ernő találmánya pedig egyértelműen bizonyította, hogy a digitális világban is szükség van kézzel fogható és gondolkodásra késztető játékra.

M.P.:Igaz, hogy a Bűvös-kocka eredetileg szemléltetőeszköznek készült? Hogyan kezdett el terjedni, mint játék?

R.E.:Valóban: a kocka születésekor egyetemi tanársegéd voltam és a testek térbeli mozgása (is) foglalkoztatott. A három dimenziós mozgások, az ábrázoló geometria oktatása is komoly kihívást jelentett. Ennek kapcsán kezdtem el a kockán dolgozni. Amikor elkészült, rögtön biztos voltam benne hogy a hallgatóimnál sokkal szélesebb érdeklődésre számot tartó dologra bukkantam. A játékpiac lelkesedése mérsékelt volt: túl nehéznek tartották a feladványt. Amikor pedig Magyarországon már évek óta kereskedelmi forgalomban volt a kocka, a nemzetközi partnereknek meg kellett küzdenie a szocialista gazdaságok sajátos működésével is. Végül 1980-ban került ki a kocka "nyugatra", majd két év alatt százmilliós nagyságrendben vettek belőle.

M.P.:Az Egyesült Államokban az oktatásban is megjelent a Rubik-kocka, Magyarországon sem lenne hátrány megtenni ezt a lépést. Ön miként vélekedik az oktatásba történő esetleges bevezetésről?

R.E.:A kocka visszatérését az oktatáshoz az utóbbi évek egyik legfontosabb eredményének tartom. Az Egyesült Államokban több ezer iskola használja speciális tananyagunkat, amely egyre inkább elterjed a világ más tájain is. Nagy öröm lenne számomra, ha idehaza is hasonló érdeklődést tapasztalnék a tanárok, iskolák részéről.

M.P.:Ön szerint az ilyen szintű logikai gondolkodást mikortól, és miért érdemes fejleszteni a gyermekeknél?

R.E.:Az utóbbi években számos kutatás igazolta, hogy a logikai gondolkodás alapjai velünk született képességek. Ennek megfelelően igaz lehet, hogy ezek fejlesztését "nem lehet elég korán kezdeni". Ugyanakkor nem vagyok a gyerekek "agyon-fejlesztésének" híve: a kocka sikerét is abban látom, hogy a nagyon összetett és komoly szellemi erőfeszítést kívánó feladat egyúttal érzelmi bevonódással jár együtt. Hasonlóképpen úgy érdemes a gyerekek képesség-fejlesztését megtervezni, hogy azt ne kényszerként vagy feladatként, hanem érdekes felfedezésként éljék meg. Meggyőződésem, hogy a kíváncsiság bátorításával adhatjuk a legtöbbet ezen a téren.

M.P.:Milyen feltételeknek kellene teljesülni, hogy napjainkban egy logikai játék népszerűvé váljon?

Bővebben: A hódító kocka, és ami mögötte van – interjú Rubik Ernővel

Van piros, zöld, lehet belőle pitét készíteni, a héjában van a vitamin, ráadásul olyan zenéik vannak, amit az egész család élvezhet. Szándékos az enyhe képzavar, hiszen a gyümölcs mellett sokaknak a zenekar is az eszükbe jut. Az Almáról van szó, amely stílusában az egyik legkreatívabb csapat az utóbbi években. Interjú Buda Gáborral, az Alma Együttes frontemberével.

M.P.: Gyerekzenekar, nem csak gyerekeknek, te is így látod ezt?
B.G.: Igen. Nagyon fontos, hogy ne csak a gyerekek érezzék jól magukat egy Alma koncerten, hanem a szülők is. Hiszen akármilyen jól érzi magát egy kisgyerek egy programon, ha a szülőnek nem tetszik, akkor nem viszi el többet. A mi sikerünk kulcsa talán ebben is rejlik, hogy a szülők is remekül szórakoznak egy-egy Alma bulin.
M.P.: Kevés zenekar játszik ennyiféle hangszeren, mennyire törékeny az összhang?
B.G.: Nem egyszerre játszunk ezen a sok hangszeren,:) az összhangra mindig nagyon ügyelünk. Egyébként keménykezű vezető vagyok, mindenki azt csinálja amit mondok- vagy amit akar.:)
M.P.: A majdnem mindennapos fellépések mellett mennyire van szükség próbákra?
B.G.: Semennyire – de kell. :) Nagy ritkán szoktunk próbálni, az új lemezeknél amikor stúdióban vagyunk, akkor próbáljuk be a dalokat. Nagyon sokszor eljátsszuk ilyenkor az új számokat. Azért évi egy-két frissítő próbát csinálunk a régi dalokból, de hál’ Istennek a koncertek száma nem indokolja a próbákat, mi egyfolytában próbálunk - a koncerteken. :)
M.P.: Mese- és kottáskönyv, gyerekklub, rajzfilmzene. Rengeteg dologgal foglalkoztok, bővül még a repertoár?
B.G.: Igen, filmben gondolkodunk. Most készül rólunk egy zenés dokumentumfilm, ami átfogja az Alma történetét. Jelenleg ennek a munkálatai folynak. Egyébként most kezdtem el egy iskolát, ahol filmrendezést tanulok, mivel a rendezés gyerekkori álmom és talán eljutok lassan a megvalósításáig.

Bővebben: Egyétek és hallgassátok - Interjú Buda Gáborral az Alma Együttes frontemberével

Szabó Tibor (mint azt már megszokhattuk Almáéknál) több lábon áll a földön. Az Alma Együttes gitárosa akkor sem jön zavarba, ha a tamburát, bouzoukit, vagy ütős hangszereket kell megszólaltatni. Interjúnkban kérdeztük a motivációról és a zenekar sikereiről is.

M.P.:A kürt csak a kezdeti szárnypróbálgatás volt, vagy a mai napig játszol rajta?
Sz.T.:Inkább csak szárnypróbálgatás volt. Igazából trombitálni szerettem volna, de az állami zeneiskolában a tanár kürtre irányított, valószínűleg ott kevesen voltak. Sajnos nem volt saját hangszerem, így miután abbahagytam a zeneiskolát, a hangszert is vissza kellet adnom, ezért később esélyem sem volt elővenni és gyakorolni rajta.
M.P.:Kovács Andor gitárművész is a mestered volt, mennyire motivált ez téged?
Sz.T.:Nagyon, Ő abban az időben a jazz „sztárja” volt, neki jelenhetett meg instrumentális lemeze, a gitárosok közül nem sok zenésznek adatott ez meg. Ne felejtsük ez a 80-as években volt, akkor teljesen más viszonyok voltak. Nagyon egyéni volt a játéka és a zenéjének a hangzása, a mai napig hallgatom a felvételeit. Magyarországon azóta sincs igazi követője. Persze abban az időben valahogy minden lemez egyéni volt.
M.P.:Tegyük fel, megkérdezi egy kezdő zenész: „Hogyan legyek jó gitáros?” Mit válaszolnál?
Sz.T.:Erre nagyon egyszerű a válasz, szeretni kell a hangszert, és rengeteget kell gyakorolni.
M.P.:Az ütős hangszerek közül melyek a kedvenced?
Sz.T.:Ütős hangszerből rengeteg van, mindet szeretem, nagyon színesítik a zenét, de a kedvencem a darbuka egy arab eredetű fémtestű dob. Nagyon sokoldalú hangszer az egész finom ritmusoktól a nagyon dinamikus hangzásig minden jól szól rajta. Szeretnék egyszer majd rendesen megtanulni játszani rajta.
M.P.:Mikor érezted először, hogy az Alma nagyon sikeres lesz?

Bővebben: Szeresd a hangszert, és gyakorolj! - Interjú Szabó Tiborral az Alma Együttesből

Nem igen akad kis hazánkban olyan személy, akinek ne csengene ismerősen Nagy Bandó András neve. Van, akinek a '80-as évek Humorfesztivál győztes eladóművészeként ötlik eszébe, akad olyan is, aki óvodás csoportjával, gyermekverseiből válogat az évzáró ünnepségre. Egy biztos, a 4 évtizedet felölelő munkássága generációkat szórakoztatott és szórakoztat napjainkban is.

Szüleink humoristája, most gyermekeinket szólítja meg versben és prózában. Írásainak ajánlóját hamarosan a Manóprogramon olvashatjátok. Nagy Bandó Andrással a kezdetekről, a mindennapokról, és a könyvekről beszélgettünk.

M.P.:Hogyan jut el valaki az Építőipari Technikumtól a Humorfesztiválig, majd vált át az írói pályára? Mesélnél nekünk erről?

N.B.A.:Versmondó gyermekből lettem amatőr színésszé, amikor Szegedre kerültem a Vedres István Építőipari Technikumba. Közben a Délmagyarország és a Szegedi Egyetem karikaturistája lettem, humoreszkeket is írtam, aztán amikor egy átfogó kiállításom nyílt a Tanárképző Főiskolán, fölolvastam a legjavát. Meglepő sikert hozott az első szereplésem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy humoristaként hívnak az ifjúsági klubokba. Az írógépem nemcsak humorra volt belőve, jegyzetek, kis karcolatok születtek, egyfelvonásos darabot is írtam, be is mutattuk a Minerva Színpadon. Életemben először rendezhettem is.

M.P.:De hogyan jut el az ember a humoreszktől a szépprózáig?

N.B.A.:Balgaság azt gondolni, hogy ezek távol lennének egymástól. Minden megfér abban, aki ír, aki íróember. Karinthyval példálózom: prózája ragyog, versei mély emberi érzésekkel teltek, és sokan mégis csak azt tudják róla, hogy "humorista" volt. Nem! Karinthy "csupán" zseni volt, és mivel a zseniknek mindenből kijut, humora is volt. Talán nem tűnik nagyképűnek, ha kimondom: rokonlelkek vagyunk. A kabaré számaimat sokan egészen másnak tartják, s tartották már harminc éve is. Humanista humoristaként emlegettek. Legjobb számaim filozofikus mélységűek, vissza lehet lapozni az Egyedül állok című életmű kötetben, legtöbbje máig aktuális. Karinthy szavai pontosan azt adják vissza, amit magam is vallok: "Hány humoreszket kell még megírnom ahhoz, hogy megértsétek: nem vagyok humorista."

M.P.:Azért mégiscsak nagyot léptél a Sosemvolt Toscana, a Vár rád Toscana, Az András könyve, vagy az Isten bikiniben című kötetig. De említhetném a Nagyon fájl című versesköteted, melynek alcíme: "az énem harmadik oldala".

N.B.A.:Vagy ugrás, vagy lépések folyamata. Ki tudja? Áramlásban vagyok, fejlődöm, és hát idősödöm is. Az évek tartalmasan telnek, kényszerűségből is bölcsebbé lesz az ember, én is érzem: épülök, okosabbá lettem, és a másik nagy példakép, Szókratészt idézve mondom: nem a tudásom foglalkoztat, hanem annak tudása, hogy mi mindent nem tudok. Azt sem tudtam, hogy képes vagyok regényt írni, de amikor leültem, hogy megírom a két Toscanát, már tudtam, hogy meg fogom írni. Hogy képes vagyok rá. Amikor maratonit futottam, a startnál eldöntöttem, hogy végigfutom a 42 kilométeres távot. Ha nem döntöttem volna el, nem értem volna el a célig.

M.P.:Mikor és hogyan döntötted el, hogy nem csak a felnőtteket, de a gyerekeket is megszólítod írásaiddal?

Bővebben: Ha majd felnövök, azon leszek, hogy senki ne vegye észre - Beszélgetés Nagy Bandó Andrással