Érdekes beszélgetések

Olvasóink értékelése: 1 / 5

Gerald McBoing Boing egy 6 éves kisfiú, aki szinte minden hangot tud utánozni. A történet akkor kezdődött, amikor Gerald két éves volt, s amikor beszélni kezdett, tudjátok mit mondott? Nem mondott ki szavakat, hanem csak azt, hogy BOING BOING!

Az 50-es években sikeresen futó rajzfilm 2005-ben új köntösbe öltözött, John Derevlany jóvoltából. John egy picit átírta, még feldolgozhatóbbá tette az óvodás korosztály számára a történetet. 52 epizód született, rengeteg örömet és nevetést okozva a nézőknek. John Derevlany, Los Angelesben élő íróval és producerrel beszélgettünk a sorozat születéséről és az egyéb munkásságáról.

M.P.:A weboldaladon a következő szavakkal jellemzed magad: író, producer, játék dizájner, teljeskörű média srác. Melyik vagy leginkább?

J.D.:Egy picit mind én vagyok - író, producer, játék dizájner, stb. Ez azért van, mert manapság a médiában csak kevés projektem fut egy időben. Amikor egy új projektet fejlesztek, megpróbálok egy sztorit kreálni köré, amit aztán a több kommunikációs csatornán, mint például  TV showk, játékok, iPhone vagy iPad alkalmazások, weboldalak, kiadványok, játékok, és néha kalandparkokon keresztül tudok népszerűsíteni.

Amikor például egy régi történethez nyúlok hozzá, a készítés során több korszerű, interaktív elemet is alkalmazok. Nem teljesen ez volt a helyzet a Gerald McBoing Boing"-gal, mivel az 10 éve, még azelőtt készült, hogy ezek az új technológiák teret nyertek volna. Ez inkább a következő 2013-ban készülő sorozatomra, a Lego’s “Legend of Chima,” –ra jellemző.

M.P.:Miért éppen a Gerlad McBoing Boing sorozatot dolgoztad fel. Az eredeti egy 1950-es évekbeli animációs sorozat.

Bővebben: Gerald McBoing Boing - Interjú John Derevlanyvel, a 2005-ös rajzfilm megalkotojával

Rippel Ferenc artistaművésszel beszélgettünk a Rippel Brothers – Rippel Ferenc és Rippel Viktor – által rendezett, a Fővárosi Nagycirkuszban január 19-től látható Főnix – Tűzcirkusz című klasszikus cirkuszi műsorról.

Nagyon hálásak vagyunk Fekete Péternek, hogy még a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójaként itthon is elindította a cirkuszművészet megreformálásának folyamatát. Mérlegelte, hogy elindultak olyan trendek a világban, amelyek ellen felesleges menni. Sokan mondják, hogy a cirkuszművészet haldoklik, de ez nem igaz, mert néhány zseniális elme felismerte, hogy el kell rugaszkodni a múlttól, de ugyanakkor meg kell tartani a régi tradíciókat. A cirkusz nem szól másról, mint hogy minőségi szórakozást nyújtva elterelje az emberek figyelmét az aktuális problémáikról. Mivel új szemléletek kerültek be a cirkusz világába, ezért a Fővárosi Nagycirkusz vezetősége megbízott elismert magyar artistaművészeket, hogy rendezzenek Közép-Európa egyetlen kőcirkuszában műsorokat. Testvéremmel a számtalan elfoglaltságunk ellenére nagy örömmel fogadtuk el a felkérést, mert régi álmunk volt, hogy ebben a nagy múltú épületben műsort rendezhessünk. Mondhatni, hogy a Fővárosi Nagycirkuszban születtünk, hiszen a szüleink is artisták voltak és úgy jövünk ide, mintha hazajönnénk.

A Rippel Brothers mindig innovatív módon gondolkodik, és mivel már volt jég- és vízközpontú műsor a Fővárosi Nagycirkuszban, adta magát, hogy a tűzre, mint őselemre és a főnixre épüljön a műsorunk, mellyel be szeretnénk mutatni a tűz és az emberek kapcsolatát. Erre építettük az előadás koncepcióját. Tűz nélkül nem lenne civilizáció, kezdve egészen a húst sütögető ősemberektől az elektromosságig. A tűz nem csak fizikálisan éghet, hiszen van belső tűz is, ami nagyon fontos, mert motiváció és irányok nélkül nem találhatjuk meg magunkat ebben a világban.

Bővebben: Régi álmunk volt, hogy ebben a nagy múltú épületben műsort rendezhessünk – interjú Rippel...

A Legkisebb Ugrifüles, Süsü, a sárkány, Mirr-Murr, a kandúr, Pom-Pom meséi, és még sorolhatnám Csukás István legnépszerűbb műveit. Mesék, melyeket műveknek tekintünk, hiszen azt adták a gyermekeknek és szüleiknek, amire mindig szükség van: mosolyt és kikapcsolódást. Könnyed olvasmány, egy kis nosztalgia, és villáminterjú Csukás Istvánnal.

Mirr-Murrnak mégis van gazdája?

Van bizony, és neve hallatán azonnal beugrik a kedvesen hunyorító szempár, a bajusz, a véget nem érő mosoly és a MESE. Csukás István a hatvanas évek végétől kezdve a mai napig meghatározó szereplője a hazai mesevilágnak, neki köszönhetően több generáció is vicces, de mégis kedves meséken nőhet fel. Ki ne emlékezne az agyafúrt címekre (Lesből támadó ruhaszárítókötél, Űrhajó az Orrbolygóról) a mókás, de mégis tanulságos történetekre. Gondoljunk csak bele, hányan használják még ma is a csokoládés-idézetét, melyben Gombóc Artúr taglalja, hogy mennyire szereti: “A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon!”

M.P:Gombóc Artúr is jól példázza, hogy a Csukás István-féle képzelőerő határtalan. Honnan jöttek a mókás nevű szereplők és címek? Számíthatunk a közeljövőben újabb szerzeményekre?
Cs.I.:Mindenkinek van egy kincsesbányája: a saját gyerekkora. Én is sokat hoztam onnan, egy-egy figura nevét, például Bagamérit. A neveknél ügyeltem, hogy jellemzőek legyenek, a humoros figuráknak humoros, például: Téglagyári Megálló, vagy: Oriza-Triznyák. Könyvcímeknél arra törekedtem, hogy a történetet foglalják össze, pl: Pom Pom meséi, Keménykalap és krumpliorr, a Nagy Ho-ho-ho-horgász. Tele vagyok ötletekkel ma is és meg is írom őket sorban. Most egy gyerekoperát írok, mivel ilyen még nincs.

Bővebben: Jó reggelt kívánok, Festéktüsszentő Hapci Benő! - Interjú Csukás Istvánnal

Szőke Andrást nehéz lenne beskatulyázni. Élete során számtalan szakmába belekóstolt. Fiatal éveiben tagja volt színjátszókörnek, alapított zenekart, festményei kiállításokon kerültek bemutatásra, de dolgozott már szobafestő segédmunkásként, takarítóként a Horizont moziban, és rendezőasszisztensként is. Számtalan kisfilm alkotója, játékfilm szereplője, Stand up előadások sztárvendége. Ezek tudatában talán már senki sem csodálkozik el azon, hogy életét végigkísérte a természet szeretete, a gyógynövények ismerete. Tudását felhasználva, egyedülálló módot talált arra, hogy a népi gyógyászat hagyományait felelevenítve és továbbfejlesztve, bárki számára elérhetővé tegye. Erről mesélt a Manóprogramnak Szőke András.

M.P.:Sokan azonosítanak a televízióból ismert Szőke Kapitánnyal, vagy az esti show műsorok stand up-os vendégeként, ám bizonyára kevesen tudják, hogy a kamera mások oldalán is sűrűn megfordultál. Filmjeidet a kis emberek hétköznapi gondjai járják át, ezek a gondolatok saját ihletésűek, emlékekből táplálkoznak?

• 1985-ben készítettem az első egész estés játékfilmet. 14 nagyjátékfilmet és hozzávetőlegesen közel hatszáz kisfilmet, dokumentumfilmet rendeztem televízióknak. 1994-ben Balázs Béla díjat kaptam addigi munkáim miatt. Mások mozifilmjeiben játszottam színészként, írtam forgatókönyveket, dialógokat (pl: Roncsfilm, 1992). A saját személyes életteremből adódóan vagyok jelen hétköznapi történésekben, ez okozza az emberi karakterekben a „kis emberek” jelenlétét filmjeimben.
• Szakemberek meghatározásai szerint a szatírák, vígjátékok világába tartoznak filmjeim.
• Emellett zenével, rádiózással és festészettel is foglalkozom.

M.P.:Taliándörögdön, ahol élsz, a helyi plébános segítségével helytörténeti gyűjteményt hoztatok létre. Melyek a legérdekesebb darabok, melyekhez fűződnek a legmeglepőbb történetek?

Húsz évet éltem a fővárosban és úgy döntöttem, hogy szükségem van a további munkáim miatt visszatérni a vidékhez. Nem Szentes felé vettem az irányt, hanem Taliándörögdre költöztem, egy 650 fős faluba. Itt élek. Illés Sándor atyával több, mint tizenöt éve működtetjük a Római Katolikus plébániát, az Ősök Házát. (www.osokhaza.hu) Itt a térség tárgyi és szellemi értékeit gyűjtjük, mutatjuk be. Nem egyszerűen egy „múzeumról” van szó, vagy „skanzenről”, hanem interaktív és nonprofit élettér működik itt, amely segít az odaérkezőnek megismerni a „falut”, a vidéket, a hagyományt.
Működik ezen a helyen pékség és rádió, ide eljöhetnek, és aktívan részt vehetnek a kenyér sütésében. Több mint 200 ezer ember fordult meg nálunk az elmúlt tizenöt év alatt.  

M.P.:A filmezés mellett a természetgyógyászat is megjelent az életedben. Honnan ered a természet szeretete, és a fűben-fában fellelhető gyógyítóerő ismerete?

Bővebben: A természet éltető ereje - interjú Szőke Andrással

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Iskolában, buszon, vagy csöndben elmerülve is szórakozást és logikai fejlődést biztosít az idén negyven éves Rubik-kocka. Bár elsőre nehéznek tűnik a kirakása, megtanulni sohasem késő, és megoldásával az Aha-élmény garantált. Kalandos útja során eljutott a világ összes pontjára, nincs olyan hely, ahol ne ismernék. Rubik Ernő találmánya pedig egyértelműen bizonyította, hogy a digitális világban is szükség van kézzel fogható és gondolkodásra késztető játékra.

M.P.:Igaz, hogy a Bűvös-kocka eredetileg szemléltetőeszköznek készült? Hogyan kezdett el terjedni, mint játék?

R.E.:Valóban: a kocka születésekor egyetemi tanársegéd voltam és a testek térbeli mozgása (is) foglalkoztatott. A három dimenziós mozgások, az ábrázoló geometria oktatása is komoly kihívást jelentett. Ennek kapcsán kezdtem el a kockán dolgozni. Amikor elkészült, rögtön biztos voltam benne hogy a hallgatóimnál sokkal szélesebb érdeklődésre számot tartó dologra bukkantam. A játékpiac lelkesedése mérsékelt volt: túl nehéznek tartották a feladványt. Amikor pedig Magyarországon már évek óta kereskedelmi forgalomban volt a kocka, a nemzetközi partnereknek meg kellett küzdenie a szocialista gazdaságok sajátos működésével is. Végül 1980-ban került ki a kocka "nyugatra", majd két év alatt százmilliós nagyságrendben vettek belőle.

M.P.:Az Egyesült Államokban az oktatásban is megjelent a Rubik-kocka, Magyarországon sem lenne hátrány megtenni ezt a lépést. Ön miként vélekedik az oktatásba történő esetleges bevezetésről?

R.E.:A kocka visszatérését az oktatáshoz az utóbbi évek egyik legfontosabb eredményének tartom. Az Egyesült Államokban több ezer iskola használja speciális tananyagunkat, amely egyre inkább elterjed a világ más tájain is. Nagy öröm lenne számomra, ha idehaza is hasonló érdeklődést tapasztalnék a tanárok, iskolák részéről.

M.P.:Ön szerint az ilyen szintű logikai gondolkodást mikortól, és miért érdemes fejleszteni a gyermekeknél?

R.E.:Az utóbbi években számos kutatás igazolta, hogy a logikai gondolkodás alapjai velünk született képességek. Ennek megfelelően igaz lehet, hogy ezek fejlesztését "nem lehet elég korán kezdeni". Ugyanakkor nem vagyok a gyerekek "agyon-fejlesztésének" híve: a kocka sikerét is abban látom, hogy a nagyon összetett és komoly szellemi erőfeszítést kívánó feladat egyúttal érzelmi bevonódással jár együtt. Hasonlóképpen úgy érdemes a gyerekek képesség-fejlesztését megtervezni, hogy azt ne kényszerként vagy feladatként, hanem érdekes felfedezésként éljék meg. Meggyőződésem, hogy a kíváncsiság bátorításával adhatjuk a legtöbbet ezen a téren.

M.P.:Milyen feltételeknek kellene teljesülni, hogy napjainkban egy logikai játék népszerűvé váljon?

Bővebben: A hódító kocka, és ami mögötte van – interjú Rubik Ernővel

Picit mogorva, de nagyon vicces és nagyon szeretni való karakter Kócföldéről. Ki ő?

Bruhaha Boris, vajon mit csinál most?

Borist kérdeztük a Kac Kac Kócok világáról. Az interjú második felében a Borist alakító színész, Rew Lowe válaszolt kérdéseinkre.

M.P.:Kedves Boris, Boyzieval együtt a Sampon Kastélyban laktok. De mi történt Boyzie anyukájával, a feleségeddel?

B.B.: Ő elment, hogy gondoskodjon az édeanyjáról, Bruhaha Nagyiról, aki nincs túl jól és nem nagyon szereti Kócföldét. Túl kócos neki.

M.P.:Miért nem kedveled a Kac Kac Kócokat?

B.B.:Igazából én senkit sem kedvelek túlságosan. Bosszantóak, mert ők mindig boldogok és vidámak. Én pedig mindig mogorva vagyok, szeretek mogorva lenni!

M.P.:Miért döntöttél amellett, hogy sampon gyártó céget alapítasz? Jó üzlet ez manapság?

B.B.:Azt gondoltam, hogy ez rengeteg pénzt fog hozni nekem, mivel Kócföldén minden kócos, így hát mindenkinek szüksége van samponra. A probléma az, hogy picit lusta vagyok, nem szeretem a kemény munkát, így hát nem túl sikeres a vállalkozásom. Ezért néha megpróbálom viccekkel és bolondozásokkal a Kac Kac Kócokat rávenni, hogy segítsenek nekem.

M.P.:Szeretnél a Kac Kac Kócokkal együtt élni?

Bővebben: Bruhaha Boris, vajon mit csinál most? - beszélgetés Boris megformálójával, Rew Lowe színművésszel

A Neoton Família alapítóénekese a kilencvenes évektől egyre inkább a gyerekeknek szóló zenék felé fordult. A siker ebben a műfajban sem maradt el, ami köszönhető annak is, hogy a kicsik magukénak érezhetik, amit egy koncerten kapnak. Interjúnkban betekintést nyerhettek a koncertek kulisszái mögé, Fábián Évát a tapasztalatairól és a módszereiről, valamint a jövőre néző terveiről is kérdeztük.

M.P.:Hogyan kezdődött az éneklés iránti rajongása?

F.É.:Kilenc éves koromban a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusában szerettem meg az éneklést és egyben az énekléssel együtt járó szereplést. Egyébként már egész pici gyermekkoromban Édesapám mindig énekelt, nagyon szép hangja volt. Ő szerettette meg velem a zenét.

M.P.:A Kócbabákban és a Neoton Famíliában eltöltött évek tapasztalatait hasznosította a szólókarrierjében?

F.É.:Természetesen igen, a színpadi megjelenés, felkészülés egy-egy koncertre most épp úgy történik, mint annak idején. A színpadra lépés előtti drukk, épp úgy meg van most is, mint akkoriban.

Bővebben: Popzenétől, a gyermekpopig- interjú Fábián Évával a Neoton zenekarból

Nem igen akad kis hazánkban olyan személy, akinek ne csengene ismerősen Nagy Bandó András neve. Van, akinek a '80-as évek Humorfesztivál győztes eladóművészeként ötlik eszébe, akad olyan is, aki óvodás csoportjával, gyermekverseiből válogat az évzáró ünnepségre. Egy biztos, a 4 évtizedet felölelő munkássága generációkat szórakoztatott és szórakoztat napjainkban is.

Szüleink humoristája, most gyermekeinket szólítja meg versben és prózában. Írásainak ajánlóját hamarosan a Manóprogramon olvashatjátok. Nagy Bandó Andrással a kezdetekről, a mindennapokról, és a könyvekről beszélgettünk.

M.P.:Hogyan jut el valaki az Építőipari Technikumtól a Humorfesztiválig, majd vált át az írói pályára? Mesélnél nekünk erről?

N.B.A.:Versmondó gyermekből lettem amatőr színésszé, amikor Szegedre kerültem a Vedres István Építőipari Technikumba. Közben a Délmagyarország és a Szegedi Egyetem karikaturistája lettem, humoreszkeket is írtam, aztán amikor egy átfogó kiállításom nyílt a Tanárképző Főiskolán, fölolvastam a legjavát. Meglepő sikert hozott az első szereplésem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy humoristaként hívnak az ifjúsági klubokba. Az írógépem nemcsak humorra volt belőve, jegyzetek, kis karcolatok születtek, egyfelvonásos darabot is írtam, be is mutattuk a Minerva Színpadon. Életemben először rendezhettem is.

M.P.:De hogyan jut el az ember a humoreszktől a szépprózáig?

N.B.A.:Balgaság azt gondolni, hogy ezek távol lennének egymástól. Minden megfér abban, aki ír, aki íróember. Karinthyval példálózom: prózája ragyog, versei mély emberi érzésekkel teltek, és sokan mégis csak azt tudják róla, hogy "humorista" volt. Nem! Karinthy "csupán" zseni volt, és mivel a zseniknek mindenből kijut, humora is volt. Talán nem tűnik nagyképűnek, ha kimondom: rokonlelkek vagyunk. A kabaré számaimat sokan egészen másnak tartják, s tartották már harminc éve is. Humanista humoristaként emlegettek. Legjobb számaim filozofikus mélységűek, vissza lehet lapozni az Egyedül állok című életmű kötetben, legtöbbje máig aktuális. Karinthy szavai pontosan azt adják vissza, amit magam is vallok: "Hány humoreszket kell még megírnom ahhoz, hogy megértsétek: nem vagyok humorista."

M.P.:Azért mégiscsak nagyot léptél a Sosemvolt Toscana, a Vár rád Toscana, Az András könyve, vagy az Isten bikiniben című kötetig. De említhetném a Nagyon fájl című versesköteted, melynek alcíme: "az énem harmadik oldala".

N.B.A.:Vagy ugrás, vagy lépések folyamata. Ki tudja? Áramlásban vagyok, fejlődöm, és hát idősödöm is. Az évek tartalmasan telnek, kényszerűségből is bölcsebbé lesz az ember, én is érzem: épülök, okosabbá lettem, és a másik nagy példakép, Szókratészt idézve mondom: nem a tudásom foglalkoztat, hanem annak tudása, hogy mi mindent nem tudok. Azt sem tudtam, hogy képes vagyok regényt írni, de amikor leültem, hogy megírom a két Toscanát, már tudtam, hogy meg fogom írni. Hogy képes vagyok rá. Amikor maratonit futottam, a startnál eldöntöttem, hogy végigfutom a 42 kilométeres távot. Ha nem döntöttem volna el, nem értem volna el a célig.

M.P.:Mikor és hogyan döntötted el, hogy nem csak a felnőtteket, de a gyerekeket is megszólítod írásaiddal?

Bővebben: Ha majd felnövök, azon leszek, hogy senki ne vegye észre - Beszélgetés Nagy Bandó Andrással