- Ön itt van:
-
Kezdőlap
- Kultúr-sarok
Érdekes beszélgetések
Rippel Ferenc artistaművésszel beszélgettünk a Rippel Brothers – Rippel Ferenc és Rippel Viktor – által rendezett, a Fővárosi Nagycirkuszban január 19-től látható Főnix – Tűzcirkusz című klasszikus cirkuszi műsorról.
Nagyon hálásak vagyunk Fekete Péternek, hogy még a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójaként itthon is elindította a cirkuszművészet megreformálásának folyamatát. Mérlegelte, hogy elindultak olyan trendek a világban, amelyek ellen felesleges menni. Sokan mondják, hogy a cirkuszművészet haldoklik, de ez nem igaz, mert néhány zseniális elme felismerte, hogy el kell rugaszkodni a múlttól, de ugyanakkor meg kell tartani a régi tradíciókat. A cirkusz nem szól másról, mint hogy minőségi szórakozást nyújtva elterelje az emberek figyelmét az aktuális problémáikról. Mivel új szemléletek kerültek be a cirkusz világába, ezért a Fővárosi Nagycirkusz vezetősége megbízott elismert magyar artistaművészeket, hogy rendezzenek Közép-Európa egyetlen kőcirkuszában műsorokat. Testvéremmel a számtalan elfoglaltságunk ellenére nagy örömmel fogadtuk el a felkérést, mert régi álmunk volt, hogy ebben a nagy múltú épületben műsort rendezhessünk. Mondhatni, hogy a Fővárosi Nagycirkuszban születtünk, hiszen a szüleink is artisták voltak és úgy jövünk ide, mintha hazajönnénk.
A Rippel Brothers mindig innovatív módon gondolkodik, és mivel már volt jég- és vízközpontú műsor a Fővárosi Nagycirkuszban, adta magát, hogy a tűzre, mint őselemre és a főnixre épüljön a műsorunk, mellyel be szeretnénk mutatni a tűz és az emberek kapcsolatát. Erre építettük az előadás koncepcióját. Tűz nélkül nem lenne civilizáció, kezdve egészen a húst sütögető ősemberektől az elektromosságig. A tűz nem csak fizikálisan éghet, hiszen van belső tűz is, ami nagyon fontos, mert motiváció és irányok nélkül nem találhatjuk meg magunkat ebben a világban.
Az aranyosan éneklő kislányból az ország egyik legismertebb pop énekesnője lett. Az 1981-es VUK főcímdalával ismerte és szerette meg az egész ország. Kati karrierje töretlen, 2011-ben a VIVA Comet legjobb női előadójának választották, az X-Faktoros CD-je aranylemez lett, ő képviselte hazánkat az Euróvíziós Dalfesztiválon.
M.P.:Zenészcsaládban nőttél fel, mikor érezted először, hogy neked is a zene lesz az, ami végigkíséri az életed?
W.K.:Már az óvoda alatt zeneoviba jártam. Többször egy héten nem kellett ott aludnom ebéd után a többiekkel - borzasztó büszke voltam erre:-), - hanem nagypapa vitt kicsiknek való zeneórára. Aztán 7 évesen találkoztam a Vuk dalával, és akkor eldöntöttem, hogy színpadon szeretnék állni majd.
M.P.:Milyen hatással vannak rád édesapád szerzeményei? Van esetleg kedvenc dalod közülük?
W.K.:Nagyon hatott rám mindig is a zenéje, imádtam hallgatni, ahogy otthon komponál. Tele van szendevéllyel és érzelemmel, amit ír. A kedvencem a Tündér Lala zenéje tőle, ezt milliószor el kellett játszania nekem. A balladái teljesen egyediek, senkihez nem hasonlíthatók.
M.P.:Hogyan élted meg gyerekként, hogy az akkor egyik legismertebb rajzfilm főcímdalát énekelhetted?
W.K.:Csoda volt mindenestül. Imádtam azt a rajzfilmet, a dalt, az emberek is, rengeteg jót kaptam e kapcsán. Belecsöppenni a televízió, rádió világába ilyen kisgyerekként fantasztikus volt, nem is nagyon akartam visszaülni az iskolapadba...
M.P.:Ért ezért bármilyen negatív vagy pozitív élmény az iskolában és a baráti körben?
Bővebben: VUK Euróvízió Viva Comet - Beszélgetés Wolf Katival
A Neoton Família alapítóénekese a kilencvenes évektől egyre inkább a gyerekeknek szóló zenék felé fordult. A siker ebben a műfajban sem maradt el, ami köszönhető annak is, hogy a kicsik magukénak érezhetik, amit egy koncerten kapnak. Interjúnkban betekintést nyerhettek a koncertek kulisszái mögé, Fábián Évát a tapasztalatairól és a módszereiről, valamint a jövőre néző terveiről is kérdeztük.
M.P.:Hogyan kezdődött az éneklés iránti rajongása?
F.É.:Kilenc éves koromban a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusában szerettem meg az éneklést és egyben az énekléssel együtt járó szereplést. Egyébként már egész pici gyermekkoromban Édesapám mindig énekelt, nagyon szép hangja volt. Ő szerettette meg velem a zenét.
M.P.:A Kócbabákban és a Neoton Famíliában eltöltött évek tapasztalatait hasznosította a szólókarrierjében?
F.É.:Természetesen igen, a színpadi megjelenés, felkészülés egy-egy koncertre most épp úgy történik, mint annak idején. A színpadra lépés előtti drukk, épp úgy meg van most is, mint akkoriban.
Bővebben: Popzenétől, a gyermekpopig- interjú Fábián Évával a Neoton zenekarból
A világ egyik leghíresebb Pop Cake sütőjét kérdeztük a süti elkészítésének fortélyairól, és a mindennapokról. Fogadjátok szeretettel a beszélgetést. Reméljük, hogy kedvet kaptok ehhez a nem mindennapi sütihez és még a délután folyamán elkészítetek a gyerkőcöknek egy vidám figurát.
Mióta foglalkozol sütéssel? Mikor volt az első alkalom, hogy találkoztál a Pop Cake-ekkel?
Igazából csak az elmúlt pár évben foglalkozom komolyabban a sütéssel. Az első alkalom 2008-ban volt, amikor Pop Cake-et készítettem egy weboldal számára.
Mit gondolsz mitől terjedt el ilyen gyorsan a Pop Cake, mint sütiforma? Szeirnted jobbak, mint a muffinok?
Igazából muffinok és a Pop Cake keverékével kezdtem én is. Rövidesen felfigyelt rá Martha Stewart és Flickr. Ezek után vírusként terjedt tovább. Az emberek elkezdtek kérdezősködni róla, belinkelték a websiteomat, és elkészítették a saját formájukat. Azt szerettem volna, ha minél többen képesek elkészíteni ezeket a sütiket. Nem mondanám egyébiránt hogy a Pop Cake jobb bármiben is mint a muffin, inkább azt mondanám, hogy más. Amikor az emberek Pop Caket-et sütnek, meglőpődnek saját magukon, hogy mennyire kreatívak tudnak lenni. Tudom, mert én is az vagyok. Ott van az a nagy WOW élmény, amikor odaadod egy olyasvalakinek, aki még sosem találkozott ezzel a süti fajtával.
Honnan szerzed az ötleteket, egy-egy figura elkészítéséhez? Melyik a legfurcsább, amit valaha készítettél?
Az ötletek a körülöttem lévő dolgoktól jönnek. Próbálom az állatokat a legegyszerűbben megformázni, vagy bármilyen témát megpróbálok átültetni a sütikbe. Próbáltam már már karaktereket is megformázni, mint pl Mr. Krumplifejet.
Melyik a kedvenc Pop Cake formád a könyvből? Melyik a kedvenced azok közül, amiket mások készítettek?
A robotok, azok nagyon aranyosak és színesek. Melyik a kedvencem mások műveiből?... Hát ezt nehéz lenne megmondani. Nemrég lehetőséget adtam a weboldalamon, hogy mások is megmutathassák műveiket. Rengeteg nagyon kreatív és csodálatos sütiforma érkezett, nagyon nehéz lenne közülük választani.
A Fővárosi Állatkertben tett látogatás már önmagában is tartalmas program, ám ha melléteszünk még egy óriási, színes szobát, és néhány játszótársat, garantált a siker. A játszóház felnőtteknek csak egy kedves épület, ahol a gyerekek jól elvannak akár egész nap, még a rossz idő sem okoz gondot. A gyerekeknek ez a világ közepe, az álmok megvalósulása, a tökéletes időtöltés.
Beszélgetés Kovács Virággal az Állatkert játszóház vezetőjével.
M.P.: Amikor belép a játszóházba egy kissrác, mi az első reakciója?
K.V.: Ez attól függ, hogy első alkalommal jön, vagy már járt nálunk. Ha már volt, akkor alig várja, hogy anya levegye róla a kabátot, és futhasson a kedvenc játéka, játékrésze felé. Azok közül, akik először járnak nálunk, van, aki kicsit elveszettnek érzi magát, hirtelen azt sem tudja, merre induljon. Ilyenkor nagy segítséget jelent, ha valamelyik játékmesterünk bemutatja a játszóházat, de vannak olyanok is, akik az első ámulat után minden egyszerre akarnak kipróbálni.
M.P.: Egy nap alatt ki lehet próbálni az összes játékot?:)
K.V.: Szerintem ezt még senki nem próbálta, de biztos vagyok benne, hogy ez lehetetlen vállalkozás. Több száz játékunk van, nem könnyű mindegyiket kipróbálni. Aki rendszeresen jár hozzánk, az sem unja meg a játékainkat, hiszen ha már végig is játszotta mindegyiket, mire a végére ér, az elsőt már rég elfelejtette.
M.P.: Melyek a legkedveltebbek?
K.V.: Az, hogy kinek mi a legkedvesebb, függ a gyerek korától, nemétől, érdeklődésétől. Szerintem az egyik legkülönlegesebb hely a horgásztavunk, a pecáZOO, amit a kicsik is nagyon kedvelnek. Nincs még egy olyan játszóház, ahol ilyennel találkozhatnak a gyerekek. Emellett van mászókánk, csúszdánk, homokozónk mindez zárt térben, és persze nem hiányzik az elmaradhatatlan ugrálóvár sem. A kisebbek a babakonyhát, a nagyobbak a társas részt is nagyon szeretik.
Vig Balázst réges-régen egy közös koncert szervezése közben ismertem meg. Soha nem gondoltam, hogy évekkel később nem egy zajos klub színpadán látom őt viszont, hanem, mint elismert fiatal meseírót üdvözölhetem. A mesebeli hármas apropóján kértem fel Balázst egy kis baráti beszélgetésre, mivel az idén harmincadik életévét betöltő fiatalember nemrég adta ki harmadik mesekönyvét. Kalandra fel!
M.P.:Ha megengeded, kicsivel meseírói pályafutásod előttről kezdeném a kíváncsiskodást. Milyen út vezetett a próbatermek és színpadok világától egy egészen más jellegű turné irányába?
V.B.:Szívesen emlékszem vissza a zenekaros időkre, minden amatőrségével együtt is egy rendkívül lelkes és kreatív időszak volt. Sok olyan képességre tettem szert akkoriban, amit a mai napig kamatoztatok. Az életemből kimaradt a versírás, de ezt jól helyettesítette a dalszövegek írása, amivel sokat foglalkoztam. A zenekaraim koncepciójának kialakításában is nagy szerepet vállaltam. Összességében nagyon jó iskola volt, de idejekorán beláttam, hogy nem vagyok különösebben tehetséges zenész, valamint inkább vagyok magányos farkas alkotóként, mint csapatjátékos. Mivel a zenélés és az írás párhuzamosan az életem része volt már kamaszkoromtól kezdve, végül az írás és az irodalom mellett tettem le a voksomat, a zenét pedig inkább a nézőtérről élvezem mostanában, nem a színpadról.
M.P.:Miért éppen a mesék tengerén horgonyoztál le?
Olvasóink értékelése: 1 / 5
Gerald McBoing Boing egy 6 éves kisfiú, aki szinte minden hangot tud utánozni. A történet akkor kezdődött, amikor Gerald két éves volt, s amikor beszélni kezdett, tudjátok mit mondott? Nem mondott ki szavakat, hanem csak azt, hogy BOING BOING!
Az 50-es években sikeresen futó rajzfilm 2005-ben új köntösbe öltözött, John Derevlany jóvoltából. John egy picit átírta, még feldolgozhatóbbá tette az óvodás korosztály számára a történetet. 52 epizód született, rengeteg örömet és nevetést okozva a nézőknek. John Derevlany, Los Angelesben élő íróval és producerrel beszélgettünk a sorozat születéséről és az egyéb munkásságáról.
M.P.:A weboldaladon a következő szavakkal jellemzed magad: író, producer, játék dizájner, teljeskörű média srác. Melyik vagy leginkább?
J.D.:Egy picit mind én vagyok - író, producer, játék dizájner, stb. Ez azért van, mert manapság a médiában csak kevés projektem fut egy időben. Amikor egy új projektet fejlesztek, megpróbálok egy sztorit kreálni köré, amit aztán a több kommunikációs csatornán, mint például TV showk, játékok, iPhone vagy iPad alkalmazások, weboldalak, kiadványok, játékok, és néha kalandparkokon keresztül tudok népszerűsíteni.
Amikor például egy régi történethez nyúlok hozzá, a készítés során több korszerű, interaktív elemet is alkalmazok. Nem teljesen ez volt a helyzet a Gerald McBoing Boing"-gal, mivel az 10 éve, még azelőtt készült, hogy ezek az új technológiák teret nyertek volna. Ez inkább a következő 2013-ban készülő sorozatomra, a Lego’s “Legend of Chima,” –ra jellemző.
M.P.:Miért éppen a Gerlad McBoing Boing sorozatot dolgoztad fel. Az eredeti egy 1950-es évekbeli animációs sorozat.
Bővebben: Gerald McBoing Boing - Interjú John Derevlanyvel, a 2005-ös rajzfilm megalkotojával
Telefonon sikerült elérnünk a világ leghíresebb parafenoménját, aki képes a saját elméjével kanalakat elhajlítani. Uri Gellert kérdeztük a képességeiről, a korai évekről. Az interjú eredeti szövege dőlt betűvel olvasható.
M.P.:Mi volt a reakciója, amikor először észrevette, hogy különleges energiával rendelkezik? Emlékszik még, hogy mikor történt ez?
U.G.: Először akkor vettem észre, amikor magyar származású édesanyámmal voltam. Tel Avivban, Izraelben, a konyhánkban voltunk, amikor egy kanál elhajlott és eltört a kezemben. Abban a pillanatban nem tudtam mi történt, azt gondoltam semmi különös, ez minden gyerekkel megesik. Később az iskolában mutogattam mindenkinek a képességemet. Körülbelül 6-7 vagy 8 éves gyermek lehettem, aki nem hétköznapi dolgokat tudott végrehajtani az elméjével. Végül elfogadtam, hogy más vagyok, mint a többi gyerek, mint például akik fociztak, zongoráztak, énekelni tanultak. Tudtam, hogy különleges képességgel rendelkezem, amit a jövőben képes leszek megfelelően használni.
U.G. (eredeti nyelven): I first realized, when I was with my mother, who of course was Austrian Hungarian. We were in our kitchen in Israel in Tel Aviv and the spoon bent and broke in my hand. And that moment I did not know what it was, I thought it was just normal that it happens to everybody, every child. But in school I continued to demonstrate my abilitiy in my skills. So I was about 6-7-8 year old child who showed unusually demonstration of mindpower. And I just accepted that I were different that all the other children who, I dont know one was a footballplayer, another pianist, singer. I had this very unusually talent and I just knew that some day I will be able to use it.
M.P.:Tudatában volt annak amit tett, vagy csak úgy történtek a dolgok maguktól?
U.G.:Csak úgy történtek.Aztán persze tovább fejlesztettem ezt, különböző bemutatókat tartottam a gyerekeknek az iskolában. Az álmom pedig az volt, mivel nagyon szegények voltunk, hogy megragadva ezt a képességet nagyon sikeres legyek vele, és nagyon híres legyek és persze nagyon gazdag. Mindezt azért, mert szerettem volna ha az édesanyámnak nem kell többé dolgoznia. Szerettem volna venni neki egy új televízió készüléket, szerettem volna szép helyekre elvinni őt, szóval ez az ami késztetett engem a karrierem elején.
U.G. (eredeti nyelven):It just happened. And with my mind I developed an act, developed some kind of demonstartion to show all the other children in school. And my dream was, becuase we were very poor, my dream was to pick this talent and be very succesfull with it, and become very famous, and very rich, because I wanted my mother to stop working. I wanted to buy her a television set, I wanted to get her to a better place, so that was what pushed me in the begining of my carrier.
M.P.:Mégis hogyan tud hétköznapi életet élni ezzel a képeséggel? Használja ezt otthon a mindennapokban is megkönnyítve ezzel az életét?
Bővebben: Beszélgetés Uri Gellerrel, a kanálhajlítás kitalálójával
Az egészségtudatos nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. A helyes táplálkozás mellett, a mozgás is elengedhetetlen a csemeték fejlődéséhez.
Nagy öröm volt számunkra, hogy mi magunk is próbára tehettük Béres Alexandra Bűvös Mesetorna című kiadványát, mely egyedülálló a haza piacon. A mesékhez kapcsolt mozgáselemek, és a vidám Alma dalokra koreografált tornagyakorlatok segítenek megalapozni a sport és a mozgás szeretetét.
A Bűvös Mesetorna kulisszatitkairól beszélgettünk Alexandrával :
M.P.:Hogyan fogant meg a Bűvös Mesetorna könyv és DVD ötlete?
B.A.:Gyakorló édesanyaként azt veszem észre a környezetemben, hogy egyre nehezebb a gyerekeket megmozgatni, mert ugyanúgy, ahogy változik a felnőttek világa, úgy változik a gyerekek világa is. Egyre több az elvárás az élet különböző területein, miközben minden felgyorsul, így a szórakoztatás azon formái kerülnek előtérbe, melyek a szülők számára egy kicsit kényelmesebbek. A gyerekek nagyon sok mesét néznek, sokszor játszanak számítógépen, tableten, , így lényegesen kevesebb idejük marad a mozgásra. Emiatt elmarad a mozgásfejlődés, amely elengedhetetlen az agyi- és koordinációs fejlődéshez. Azt látom, hogy már a lányom kis barátait is nehéz lekötni bármilyen mozgással, aktivitással. Amíg régebben kiszaladtak a grundra a gyerekek és úgy játszottak, hogy közben sportoltak, mozogtak, napjainkban otthon, egyedül vagy a család többi tagjával mesét néznek, kézműveskednek, tableten játszanak. Úgy gondoltam, hogy feltétlenül szükség lenne egy oly mozgásos anyagra, amit saját otthonukban használhatnak, és olyan formában jelenik meg, ami az ő modern világukban szólítja meg őket.
Az animációk során már tartottam mesetornát, melyet mindig nagyon szerettek. Amikor az Alma Együttessel találkoztam, megmelítettem nekik az ötletemet,, ami borzasztóan megragadta a fantáziájukat. Ők gyerekekkel foglalkoznak, nekik koncerteznek, nagyon jól értenek a nyelvükön. Nagyon örültem, amikor úgy döntöttek, hogy új dalokat írnak erre a koncepcióra, mert ez egy nagyon jó üzenet, és ebben teljesen egyetértettünk.
A Bűvös Mesetorna kettő az egyben kiadvány, mert egy 80 oldalas mesekönyvből és egy 60 perces DVD-ből áll. A mesekönyv az esti program, amely hozzásegít egy ölben ülős, klasszikus összebújós meséléshez, amit én nagyon szeretek. A DVD pedig a mozgásra, aktív nappali tevékenységre ösztönöz. Ehhez írt az Alma új dalokat. A Bűvös Mesetorna DVD-n kétféle aktivitás található, az egyik a mesék, amiket eltornáznak, , elmutogatnak a gyerekek, , a másik a dalok, amelyekre koreográfiák készültek. Mindkettő a mozgáson alapul, de eltérnek egymástól. Továbbá próbáltuk fűszerezni olyan apróságokkal, amit a gyerekek igazán szeretnek, mint a bűvészmutatványok, mondókák, szórakoztató elemek, bábok. Ganxsta Zolee, Kálloy Molnár Péter és Kőhalmi Ferenc is hozzájárult ehhez.
M.P.:Mit szakember mit javasolsz, milyen mozgásra érdemes a szülőnek hangsúlyt fektetni? A gyerekek inkább játszanak a szabadban, megtalálják majd a számukra megfelelő mozgást, vagy vegyék igénybe szakember segítségét?
Elkopott kifejezés a „mese habbal”, és nem is feltétlenül helytálló, mivel a hab néha összemegy, a mese pedig reálisabb lehet, mint a valóság. Stílusos és kalandokkal bővelkedő élettörténet mellett azonban tanulságot, tapasztalatot, és a fantázia világa iránti fogékonyságot lehet átadni, olyan köntösbe burkolva, mely szórakoztatónak hat, mégis mellette komoly tartalommal bír. Döbrentey Ildikó válaszolt kérdéseinkre, közelebb hozva egymáshoz a mese egyre távolodó fogalmait.
M.P.: Mihez köthető a mese iránti szeretete, honnan erednek a gyökerek?
D.I.:Kispesten gyerekeskedtem az ötvenes években, a Klapka utcában, az iparosok utcájában. Élt ott órás, pék, cipész, asztalos, kőfaragó, varrónő, géplakatos, még egy tejkaramella illatú cukorkagyártó is. Nagyapám mintakészítő mester volt. Tágas műhelye a kertünk végében terpeszkedett, forgács- és fűrészpor illatot, s a fűrészgépek, esztergagépek muzsikáját, meg a tanoncok füttyszavát ontva magából. Egészen az államosításig nagyapám huszonöt alkalmazottat foglalkoztatott, vagyis huszonöt családnak adott kenyeret. Itt nőttem fel, egy kis családi kolóniában, szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik biztonságos védőhálójában. Jöhetett az államosítás, a kettős mérce, a szegénység, engem akkor is valóságos mesevilággal vett körül szüleimnek és a többi felmenőmnek rendíthetetlenül derűs személyisége, nagylelkű szeretete. Hét unoka játszott együtt a hatalmas kispesti udvarban. Egyaránt szerettünk bodobácsokat bámulni, botokat tördelni, nedves földre szörnyeket rajzolni, nyári esőben félmeztelenül rohangálni, fára mászni, onnan leugrálni, bújócskázni, illatos fűrészporban meg gyaluforgácsban hemperegni. Minden mesém abban az anyagilag szűkös gyerekkorban gyökerezik, amelyben én, hála szüleimnek és az örök gondviselésnek, mégis királykisasszonynak érezhettem magamat.
M.P.: Miként képes a képzeletbeli elemeket átültetni a valóságba, mi az átadás módja?