Az emberi test tömegének több mint felét víz alkotja. A testünk víztartalma az életkor előrehaladtával csökken. Csecsemőkorban ez a szám 70%, míg felnőtt korra nők esetében 50, férfiak esetében 60%-ra csökken. Testünk víztartalmának kétharmada szervezetünket alkotó sejtekben helyezkedik el. Jelenléte szükséges a sejten belül végbemenő élettani folyamatokhoz. Egyharmad része sejten kívül van.
A sejten kívüli víztér egy része az érpályán belül, másik része az érpályán kívül található. Az érpályában lévő folyadék mennyisége befolyásolja a keringésünket, mint a vérnyomás, vagy szívfrekvencia. Testünk víztartalma többek között vizeletürítéssel, verejtékezéssel és légzéssel is csökken. Ideális napi vízfogyasztásunk felnőtt ember esetében testünk összvíz mennyiségének 6, míg csecsemők esetén 20%-a.
Folyadék- és elektrolit hiány kétféle úton jelentkezhet: egyrészt fokozott vesztés, másrészt csökkent bevitel esetén.
Fokozott veszteséget okoz hasmenés, hányás, nagyobb mértékű izzadás, láz, vagy szapora légvétel. Csökkent bevitelre kell számítani szájüregi fertőzés, ínygyulladás, vagy egyéb lázzal járó fertőzések esetén. Vannak olyan kórképek, melyek során a fokozott folyadékbevitel ellenére kiszáradás jelentkezik a fokozott vizeletürítés miatt. Ilyen betegség a cukorbetegség, vagy a diabetes insipidus.
Gyermekkorban igen gyakran fordul elő hasmenéssel, hányással járó betegség. Egyéb lázzal járó vírusos, vagy bakteriális betegségek kapcsán is csökken a gyermekek folyadékbevitele, mely kiszáradáshoz vezethet.
A kiszáradás tüneteinek időbeli felismerése és a megfelelő folyadékbevitel alkalmazása megelőzheti a kórházi kezelést.
Napi folyadékszükségletünket testsúlyunk alapján könnyen kiszámolhatjuk. 10 kg testsúlyig átlagosan 100 ml/kg folyadékra van szükségünk. 20 kg-ig 1000 ml+ 50 ml/kg (15 kg – 1000+250 ml), 20 kg felett 1500+20 ml/kg (25 kg – 1500+100 ml). Ezen számolás alapján meghatározott alap folyadékszükséglet mellett a veszteséget is mindig számításba kell venni.
A kiszáradás tünetei:
A szervezet folyadékmennyiségének csökkenésével párhuzamosan szárazzá válik az ajak, a nyelv, majd csökken a bőr tónusa, aláárkolttá válik a szem. Csökken a vizelet mennyisége. Általános gyengeség, majd aluszékonyság jelentkezik. A kiszáradás fokozódásával csökken a vérnyomás, szaporává válik a pulzus.
A folyadékhiányt leginkább ivóvízzel tudjuk pótolni, mely kis mennyiségben ásványi anyagokat és mikroelemeket is tartalmaz.
Teendők:
Hányás esetén a legfontosabb, hogy a hányás után közvetlenül ne próbáljuk pótolni a folyadékveszteséget. Mindenképpen várjunk egy órát, mielőtt megpróbáljuk a gyermeket szájon át itatni. Ilyenkor fontos, hogy mi adagoljuk a folyadékot. Ennek legegyszerűbb módja, hogy pohárból 5-10 percenként egy evőkanálnyi vizet adunk a gyermeknek. Amennyiben a hányás 1-2 órán át nem ismétlődik, akkor a gyakoriság és az adag emelhető.
Hasmenés esetén az ásványi anyag vesztesége miatt javasolt úgynevezett rehidráló folyadékot alkalmazni. Hasonló módon gyakori kis mennyiségek bevitelével próbáljuk pótolni az elvesztett mennyiséget.
Amennyiben egyéb betegségek miatt nem akar a gyermek folyadékot fogyasztani, akkor javasolt a kiváltó betegség tüneteinek csökkentése általános, vagy helyi fájdalomcsillapítással, majd ezt követően próbáljuk meg kis adagonként a hiányzó folyadékot pótolni.
Kiszáradás esetén kerüljük a szénsavas, rostos, vagy citromos üdítőket. Legideálisabb az ivóvíz és az orális rehidráló folyadékok (patikában beszerezhető) hidegen való alkalmazása.
Dr. Csetneki Judit
Forrás: gyogyhirek.hu (Heim Pál Kórház)