A parádi séta közben kellemes megpihenni a mintegy 10 hektáros kiterjedésű ősparkban. A 19. században a fürdőtelep dinamikus fejlődése maga után vonta a parkosítást. Ennek eredményeként Észak-Magyarország legszebb, legnagyobb sétáló- és gyógyparkja jött létre.
A Károlyi család jól ismerte Jámbor Vilmos főhercegi-kertigazgatót, aki ekkoriban már Recsken élt. Őt bízták meg a parkok tervezésével és kivitelezésével. A parkosítás 1883-ban kezdődött Ha Parádról Recsk felé tartunk, az út bal oldalán elterülő parkrész a Felső-park. A Felső-park sétányát és az Erzsébet szállót művészi faragású, futórózsákkal befuttatott híd kötötte össze. Kár, hogy ez ma már
csak régi útikönyvek lapjain lelhető fel. Talán egyszer ez is eredeti pompájában tárul a kirándulók szeme elé. Ezzel egyidőben készült el az Alsó-park. Mindkét parkban zömében angol stílusú, a természetességet elsődlegesnek tekintő tájkertészeti megoldások érvényesültek. Jámbor Vilmos munkája nyomán nem lehetett megkülönböztetni a természetest az ember alkotta tájrészletektől.
A kor divatjának megfelelően fenyőfajokat, platánokat, hársakat ültettek, később rendkívül dekoratív lombú juharok, vöröstölgyek, Japánból származó vörös levelű alma- és szilvafák kerültmelléjük. Említsük még meg a Mátra talán legidősebb tölgyét, a Rákóczi-fát, mely mellett több turistaút is elvezet. (Bár egyes vélemények szerint, ahány Rákóczi-fa található szerte az országban, Rákóczi mást sem tett, mint "végigüldögélte" a szabadságharcot.) A kocsánytalan tölgy törzskerülete az alapnál meghaladja a hét és fél métert.
Forrás: www.utazzitthon.hu