Kezdőik a tanév, bölcsőde, ovi, iskola. A szülők nagy része kétségbeesve gondol az ovikezdésre, elválásra a gyerektől. Érthető, hisz jó esetben három évig szimbiózisban élt anya-gyerek. Rengeteg elmélet, tanács, intelem terjeng a köztudatban, mi a jó beszoktatás titka?!
Igazából ezt nem lehet meghatározni. Mint ahogy minden ember más és más, úgy a gyerekek is mások, másként reagálnak a környezet változásra. Megpróbálok, egy-két ötletet, jótanácsot, tapasztalatot megosztani, hátha hasznát tudják venni a most oviba induló szülők.
Ajánlatos beszélgetni a csemetékkel arról, hogy mi is az az óvoda. Miért kell odamenni, kik vannak ott? A nyílt napon már találkozott a csoporttársakkal és az óvónénikkel. Illik megbeszélni, hogy ide csak a gyerekek járnak, hogy ne érje meglepetés, csalódás. A beszoktatás lényege, hogy a szülők ne legyenek kétségbeesve. (a gyerek előtt!) " A kapun kívül lehet zokogni :)"
Akkor érzi biztonságban a gyerek, ha a szülők határozottságot, magabiztosságot sugallnak felé, megbíznak abban az intézményben, ahol otthagyják őt.
Tudom, hogy ez nehéz, de a gyerekek lelki békéje miatt muszáj megacélosítani magunkat. Több beszoktatási elmélet, gyakorlat ismert. Van az anyás, amikor a szülő bent van az adott intézményben, és van, ahol egyből "bele a mélyvízbe", az első naptól anya nélkül szokik be. A módszereknek vannak előnyeik, és hátrányaik is. Az anyás előnye, hogy tovább együtt van a gyerek a szülővel, fokozatosan válnak le egymásról, hátránya, hogy hosszabb ideig tarthat a beszoktatás. A másik módszer kicsit drasztikusabb, nagyobb sokkhatás éri a gyereket, viszont hamarabb beszokhat. Ez egyénenként változó. Nem lehet sablonosítani.
Fő a határozottság és az őszinteség. Semmi esetre sem csaphatjuk be a gyereket. Mindent el kell magyarázni, mondani, természetesen az ő értelmi szintjének megfelelően. Időpontot sem lehet meghatározni, hogy mennyi idő alatt szokik be a gyerek. Van aki az első naptól összkomfortosnak tűnik, majd a második héten kezd sírni, neki akkor "esik le, hogy állandó történet". Van aki az első perctől sír, van aki az elején sztrájkol, se nem eszik, se nem iszik. El kell fogadnunk, hogy ez nem egyszerű folyamat és türelemmel kell kísérnünk a gyerek ritmusát, és bíznunk a pedagógusokban, módszereikben, és segítő szándékukban!
Sok sikert és eredményes, gyors beszoktatást kívánok minden szülőtársamnak!
Lovas Brigitta
óvodapedagógus
