A kecses patás a vadonban már teljesen kipusztult, csupán állatkerti egyedek léteznek. Evita nemcsak a Fővárosi Állat- és Növénykertben lakó mhorr gazellák közül, hanem a világ összes mhorr gazellája közül is a legidősebb. Ez a kecses patás a vadonban már kihalt, csak állatkertekben létezik. Szaporítása így természetvédelmi szempontból is fontos.
Az állatkertekben lakó állatok rendszerint lényegesen tovább élnek, mint a természetben élő fajtársaik. Hiszen a vadonban az állatok rengeteg veszélynek vannak kitéve, s szinte minden nap a létért, a túlélésért való küzdelem jegyében telik. Ebben a küzdelemben pedig sokan maradnak alul. A korszerű állatkertek lakóinak viszont sokkal könnyebb az életük, nem kell megküzdeniük a táplálékért, az ivóvízért, a búvóhelyért, nem kell menekülniük a ragadozók elől, sőt még a párválasztás sem jelent túl nagy gondot számukra. Ebből adódóan az állatkertekben sokkal gyakoribb az extrém magas élettartam is.
Az ilyen hosszú életű állatok közé tartozik Evita, a Fővárosi Állat- és Növénykertben élő mhorr gazella is, aki 2001. április 27-én született a Berlini Állatparkban, vagyis most áprilisban volt 18 éves. Ezzel nemcsak a városligeti intézményben látható hat mhorr gazella közül a legidősebb, hanem a világon jelenleg élő összes mhorr gazella közül is. A pontos születési dátum persze csak az állatkerti állatoknál szokott ismert lenni, a vadonban élők korát – hacsak a konkrét egyed nem szerepel valamilyen terepi megfigyelési programban – legjobb esetben is csak becsülni lehet az életkort. A mhorr gazellákról azonban tudnivaló, hogy ez a kecses patás a vadonból már teljesen kipusztult, így napjainkban már csak állatkerti példányok léteznek. Vagyis egyáltalán nem túlzás, hogy Evita a legidősebb mhorr gazella a világon.
Bő 18 évével Evita egyébként a mhorr gazellák abszolút rekordjától sincs már túl messze. A legidősebb valaha élt ilyen gazella – egy Separada nevű nőstény – 19 évig és négy hónapos korában pusztult el. Ehhez képest a vadon élő példányok – amikor még léteztek – 10-12 évnél tovább nemigen éltek.
A mhorr gazella (Gazella dama mhorr) tulajdonképpen a dámgazella (Gazella dama) egyik alfaja, amely eredetileg Északnyugat-Afrikában volt őshonos. Az utolsó vadon élő példányokat az 1960-as, ’70-es években figyelték meg. Állatkertekben is meglehetősen ritkán tartottak ilyen gazellákat, így az, hogy vadonbeli kipusztulásukkor még voltak egyedek, amelyekkel a mhorr gazella megmenthető volt, elsősorban a kiváló spanyol biológus és környezetvédő, José Antonio Valverde (1926–2003) érdeme.
Valverde professzor a sivatagi élővilág, többek közt a szaharai antilopok és gazellák jeles kutatója volt, és sokat dolgozott az egykori Spanyol Szahara (a jelenlegi Nyugat-Szahara) területén. 1971-ben ő volt az egyik alapítója annak az andalúziai Almería közelében működő parknak (Parque de Rescate de la Fauna Sahariana), melyet a szaharai élővilág megmentése érdekében hoztak létre.
1971 és 1975 között öszszesen 11 mhorr gazellát, két hímet és kilenc nőstényt szállítottak Almeríába Spanyol Szaharából, ezek a mai állatkerti populáció alapítói, azaz minden ma élő mhorr gazella az ő leszármazottjuk. Az alapítók csekély száma genetikai szempontból nem épp ideális, ráadásul ezek sem vadon befogott példányok voltak, hanem a spanyol fennhatóságú területen itt-ott tartott állatok, amelyek egyes visszaemlékezések szerint egy még kisebb, csupán néhány egyedből álló, 1958-ban befogott induló állományra vezethetők vissza. De hát az 1970-es évek elején már csak ezek a példányok álltak rendelkezésre.
A populáció tervszerű szaporítása tehát Valverde professzor kezdeményezésére, Almeríában indult meg. A program nemzetközivé válása azonban csak a Spanyolországban 1975 után lezajló politikai változások, a diktatúrából az alkotmányos monarchiába való átmenet eredményeként vált lehetségessé. Ezt követően több európai és amerikai állatkert is csatlakozott a kezdeményezéshez. A Müncheni Állatkertbe például 1982-ben érkeztek az első állatok Almeríából. Időközben az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA), illetve az Észak-amerikai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (AZA) is életre hívta a maga mhorr gazellákra irányuló tenyészprogramját. (Az ilyen programokat Európában EEP, Amerikában SSP néven ismerik.) Bő tíz évvel ezelőtt már kilenc európai, tizenegy észak-amerikai és egy dél-afrikai állatkert foglalkozott a mhorr gazellák szaporításával, napjainkra pedig a részt vevő intézmények száma tovább növekedett. Jelenleg egyedül az EAZA tagjai közül mintegy két tucat állatkert vesz részt a programban, ezek közé tartozik a Fővárosi Állat- és Növénykert is
.
A magyar főváros állatkertje 2008-ban csatlakozott a mhorr gazella tenyészprogramhoz, ekkor érkezett Budapestre Evita is. Felmenői között berlini, müncheni és frankfurti születésű állatok is vannak, ám a dédszülőktől felfelé az ősök az említett andalúziai szaporítóközpont, Almería lakói voltak. Még korábbi felmenői pedig mind az egykori Spanyol Szaharából származnak. Evita egyébként beváltotta a hozzá fűzött reményeket, nemcsak hosszú élettartama miatt, hanem azért is, mert számos utódot is a világra hozott.