A Dél-Amerikában őshonos veszélyeztetett faj először szaporodott Magyarországon
Öt óriásvidra kölyök született a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A Dél-Amerikában őshonos, veszélyeztetett állatfajt most először sikerült magyarországi állatkertben szaporítani. Budapesten már hatodik éve foglalkoznak óriásvidrákkal, a kölykök szülei, Cumana és Madidi viszont csak múlt ősszel kerültek össze. Találkozásuk igazi szerelem volt első látásra, így az állatkerti szakemberek kezdettől fogva nagyon bíztak abban, hogy a párnak előbb-utóbb kölykei születnek.
Történelmet írt a Fővárosi Állat- és Növénykert óriásvidra párja: megszülettek ugyanis a várva várt kölykök, az első magyarországi születésű óriásvidrák! Az ellés március 11-én történt, Cumana, az anyuka összesen öt kölyköt hozott a világra, s mivel apás szülés volt, a kicsik megszületését az apuka, Madidi is végig izgulhatta.
Az ellést a szülőszobának kialakított férőhelyre beszerelt kamera segítségével mozgóképen is sikerült megörökíteni. Az erről készült kisfilmet pénteken osztotta meg az Állatkert hivatalos honlapján, Facebook-oldalán és Youtube-csatornáján. A felvételeken nemcsak az látható, hogy hogyan születtek meg a kicsik (különösen az ötödikként világra jött kölyök), hanem az is, hogy hogyan szállítják a kölyköket a felnőttek, és hogy hogyan találták meg az emlőket az apróságok.
Kisfilm az óriásvidra kölykök születéséről:
Cumana, aki most először lett anya, 2012. október 13-án született a Lipcsei Állatkertben, és 2014 őszén érkezett meg Budapestre. Madidi egy kicsit idősebb, ő 2010. december 28-i születésű, és tavaly ősszel került a magyar főváros állatkertjébe.
Az óriásvidráknál a vemhességi idő valamivel több, mint két hónap, 64-71 nap szokott lenni. Az újszülöttek átlagosan 20 dekát nyomnak, de Cumana kölykei valószínűleg ennél valamivel kisebb súllyal születtek, hiszen az öt kölyök egy kicsit felette van az átlagos utódszámnak, és ilyenkor gyakori, hogy az egyes kölykök súlya valamivel kevesebb a szokásosnál. Természetesen ez csak becslés, a szakemberek nem tették őket mérlegre, hiszen alapelv, hogy az állatok számára a legteljesebb nyugalmat kell biztosítani. Ezért még azt sem állapították meg, hogy a jövevények milyen neműek.
A kölykök megszületését óriási várakozás előzte meg az állatkert dolgozói körében. A szakemberek azonban még nem nyugodhatnak meg teljesen, mert első ellés alkalmával – különösen, ha sok az utód – előfordul, hogy nem mindegyik kölyök marad életben. Ezért a gondozók és az állatorvosok most lélegzet-visszafojtva figyelik, hogy továbbra is minden rendben alakul-e óriásvidra családnál. Eddig minden nagyon bíztatónak és ígéretesnek tűnik.
Az óriásvidra kölyköket a nagyközönség természetesen most még nem láthatja. Nemcsak azért, mert a koronavírus járvány miatt az Állatkert március 15-e óta nem fogad látogatókat. Hanem azért is, mert az óriásvidrának most tökéletes nyugalomra van szükségük. Ez azt jelenti, hogy még a hozzájuk beosztott gondozók is csak a legszükségesebb munkák elvégzése miatt közelítik meg a férőhelyüket. A beépített kamera felvételeit azonban folyamatosan nyomon követik, és azt ígérik, hogy az Állatkert honlapján, illetve a közösségi médiában a közeljövőben is rendszeresen osztanak meg képeket és videókat az óriásvidra család mindennapjairól.
Hat éve Budapesten
A Fővárosi Állat- és Növénykertben hatodik éve foglalkoznak a Dél-Amerikában őshonos, veszélyeztetett állatfajnak számító óriásvidrákkal. Az induló állományt három nőstény állat alkotta, Alondra, Cora és Cumana. Közülük a Duisburgból érkezett Alondra a legidősebb, 2011. július 4-én látta meg a napvilágot. Cora és Cumana testvérek és valamivel fiatalabbak is. Ők 2012. október 13-án születtek a Lipcsei Állatkertben.
A három állat kezdetben sülve-főve együtt volt, és ha épp pihenni támad kedvük, egymás hegyén-hátán, óriásvidra-kupacot alkotva heveredtek el. A következő évben viszont némi – egyébként egészen természetesnek mondható – feszültség támadt Alondra, illetve a két testvér, Cora és Cumana között. Ezért a közönség Alondrát gyakran a másik két állattól elkülönített helyen láthatta.
2019-ben aztán felgyorsultak az események. Alondra, a legidősebb nőstény tavasszal Argentínába utazott. A dél-amerikai országban az óriásvidra eredetileg őshonosnak számított, de az utolsó példányok évtizedekkel ezelőtt eltűntek, így az ottani szakemberek most egy olyan programon dolgoznak, amelynek keretében állatkerti születésű óriásvidrákat telepítenek vissza olyan élőhelyekre, ahol régebben ez a faj jellemzőnek számított. Ennek a visszatelepítési programnak a keretében utazott el Alondra a Corrientes tartományban lévő Iberá vidékére, a 183 ezer hektár kiterjedésű Iberá Nemzeti Parkba (Parque Nacional Iberá), és azóta már folyamatban van a vadonba való fokozatos visszaszoktatása is.
Ugyancsak a múlt évben egy másik budapesti nőstény, Cora is útra kelt, ő a Madridi Állatkertben lelt új otthonra. Helyette érkezett meg Madridból a Madidi nevű hím, a mostani kicsik apja, akit ősszel engedtek össze Cumanával. Találkozásuk igazi szerelem volt első látásra, ezért is voltak olyan bizakodóak az állatkerti szakemberek.
Érdekesség, hogy egy héttel a kölykök világra jövetele után Cumana testvére, a Madridi Állatkertben élő Cora is világra hozta a maga kölykeit, méghozzá szintén öt utódot. Így most a spanyol főváros állatkertjével együtt örülhetünk az óriásvidrák szaporodásának.
A vidrák óriása
A Dél-Amerikában őshonos óriásvidra ( Pteronura brasiliensis) nem véletlenül kapta a nevét. Ezek az állatok ugyanis akár 30 kilogrammosra is megnőhetnek, teljes testhosszuk pedig az orruk hegyétől a farkuk végéig a két métert is meghaladhatja. Mivel a Magyarországon is honos eurázsiai vidrák ( Lutra lutra) súlya 3 és 15 kilogramm között szokott lenni, elmondható, hogy az óriásvidrák többszörösen akkorák, mint a hazaiak. Ezzel egyébként nemcsak a vidrák, hanem az összes többi menyétféle ragadozó körében is az egyik legnagyobbra növő fajnak számítanak. Méretén kívül a faj további különlegessége, hogy az óriásvidrák farka nem hengeres, hanem – áramlástani okok miatt – a végén lapított. Erre utal a faj tudományos nevének első tagja, a latinosított ógörög Pteronura elnevezés, amely „szárnyasfarkút” jelent.
A lassú folyású, gyenge sodrású folyamokat, illetve a mocsaras, lápos területek nyílt vízfelületeit kedvelő állatfajt prémje miatt korábban széles körben vadászták is. Ma már természetvédelmi oltalom alatt áll, de a korábbi vadászat miatt lecsökkent állománynagyság, valamint a természetes élőhelyek zsugorodása miatt napjainkban is veszélyeztetettnek számít.