Nem igen akad kis hazánkban olyan személy, akinek ne csengene ismerősen Nagy Bandó András neve. Van, akinek a '80-as évek Humorfesztivál győztes eladóművészeként ötlik eszébe, akad olyan is, aki óvodás csoportjával, gyermekverseiből válogat az évzáró ünnepségre. Egy biztos, a 4 évtizedet felölelő munkássága generációkat szórakoztatott és szórakoztat napjainkban is.
Szüleink humoristája, most gyermekeinket szólítja meg versben és prózában. Írásainak ajánlóját hamarosan a Manóprogramon olvashatjátok. Nagy Bandó Andrással a kezdetekről, a mindennapokról, és a könyvekről beszélgettünk.
M.P.:Hogyan jut el valaki az Építőipari Technikumtól a Humorfesztiválig, majd vált át az írói pályára? Mesélnél nekünk erről?
N.B.A.:Versmondó gyermekből lettem amatőr színésszé, amikor Szegedre kerültem a Vedres István Építőipari Technikumba. Közben a Délmagyarország és a Szegedi Egyetem karikaturistája lettem, humoreszkeket is írtam, aztán amikor egy átfogó kiállításom nyílt a Tanárképző Főiskolán, fölolvastam a legjavát. Meglepő sikert hozott az első szereplésem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy humoristaként hívnak az ifjúsági klubokba. Az írógépem nemcsak humorra volt belőve, jegyzetek, kis karcolatok születtek, egyfelvonásos darabot is írtam, be is mutattuk a Minerva Színpadon. Életemben először rendezhettem is.
M.P.:De hogyan jut el az ember a humoreszktől a szépprózáig?
N.B.A.:Balgaság azt gondolni, hogy ezek távol lennének egymástól. Minden megfér abban, aki ír, aki íróember. Karinthyval példálózom: prózája ragyog, versei mély emberi érzésekkel teltek, és sokan mégis csak azt tudják róla, hogy "humorista" volt. Nem! Karinthy "csupán" zseni volt, és mivel a zseniknek mindenből kijut, humora is volt. Talán nem tűnik nagyképűnek, ha kimondom: rokonlelkek vagyunk. A kabaré számaimat sokan egészen másnak tartják, s tartották már harminc éve is. Humanista humoristaként emlegettek. Legjobb számaim filozofikus mélységűek, vissza lehet lapozni az Egyedül állok című életmű kötetben, legtöbbje máig aktuális. Karinthy szavai pontosan azt adják vissza, amit magam is vallok: "Hány humoreszket kell még megírnom ahhoz, hogy megértsétek: nem vagyok humorista."
M.P.:Azért mégiscsak nagyot léptél a Sosemvolt Toscana, a Vár rád Toscana, Az András könyve, vagy az Isten bikiniben című kötetig. De említhetném a Nagyon fájl című versesköteted, melynek alcíme: "az énem harmadik oldala".
N.B.A.:Vagy ugrás, vagy lépések folyamata. Ki tudja? Áramlásban vagyok, fejlődöm, és hát idősödöm is. Az évek tartalmasan telnek, kényszerűségből is bölcsebbé lesz az ember, én is érzem: épülök, okosabbá lettem, és a másik nagy példakép, Szókratészt idézve mondom: nem a tudásom foglalkoztat, hanem annak tudása, hogy mi mindent nem tudok. Azt sem tudtam, hogy képes vagyok regényt írni, de amikor leültem, hogy megírom a két Toscanát, már tudtam, hogy meg fogom írni. Hogy képes vagyok rá. Amikor maratonit futottam, a startnál eldöntöttem, hogy végigfutom a 42 kilométeres távot. Ha nem döntöttem volna el, nem értem volna el a célig.
M.P.:Mikor és hogyan döntötted el, hogy nem csak a felnőtteket, de a gyerekeket is megszólítod írásaiddal?
N.B.A.:Éppen tíz éve, amikor megszületett az unokám, Hanna Sára. Igaz, ekkorra már voltak kész verseim, de a folytatáshoz kellő inspirációt mégis tőle kaptam. Természetesen tudom, hogy a jó versekhez nem elég, hogy unokája születik valakinek. Már az általános iskola első osztályában is verset mondtam, szavalóversenyekre jártam, kötődtem a költészethez. A Százszorszép című kötetemben a gyermekként írt verseim fénymásolta is látható, boldog voltam, hogy előkerült a megsárgult lapokkal teli füzetem. Csupa lelkesült versek, most olvasva már megmosolyogtatók. Ma már azt is tudom, a gyermekeknek (és szüleiknek) írt versem soha nem születhettek volna meg, ha nem őrizgetem gyermeki énem, ha nem lennék kíváncsi nagygyerek. Csakis így vagyok képes a gyermeki lelkekbe bújni, és kibontani mindazt, ami őket foglalkoztatja, ami gyerkőc létükből fakad.
M.P.:Milyen könyvek voltak hatással az életedre, mi az, ami igazán megérintett benne?
N.B.A.:Miután befejeztem az András könyve – Fordított teremtést, és az Isten bikiniben című szarkasztikus humorú kötetemet, jöttem rá, hogy legalább annyi filozofikus könyvet olvastam, mint szépirodalmi művet. Ez is mutatja, hogy kiváltképp érdekel a hit világa, a történelem, és kimondottan nagy hatással voltak rám a nagy gondolkodók, Platon, Nietzsche, Pascal, Jung, Hamvas Béla, Popper Péter, hogy csak párat említsek. Proust, Thomas Mann, Tolsztoj, Marquez, Móricz, Tömörkény, Márai, hosszú lenne a sor, de alapmű számomra a Tao te King, és igen fontos marad A Pál utcai fiúk, a Micimackó és A kis herceg is. A költők is hosszú sorban kanyarognak az emlékeimben: József Attila, Ady, Radnóti kiemelt helyen, Kosztolányi, Babits, Szabó Lőrinc, Weöres, Nagy László, Pilinszky, és ugyancsak végtelen a sor, így is bánt, hogy kiket hagytam ki, köztük Dante, Goethe, meg a többi hatalmas poéta. A kortársak sorolásába bele se fogok, gyönyörű sort rakhatnék össze, sajnálnám, akiket helyszűke miatt kihagynék, kiváltképp, ha kifelejteném bármelyiküket. Borzasztóan sajnálom azokat, akiknek ők és életművük semmit sem jelent. Nem tudják, miből maradtak ki, amikor megfeledkeztek arról, hogy a könyveknél, és persze az íróknál, költőknél, filozófusoknál jobb barátra sosem lelnek. Nekik szól a Könyv azoknak, akik utálnak olvasni című kötetem, mely természetesen a könyvmolyok kedvence lett, bő humorával.
M.P.:Mennyire van jelen a humor az általad írt gyermek könyvekben?
N.B.A.:Kikerülhetetlen. Legtöbb versem poénos, derűs, épp, mert szeretném, ha megértenék a versektől elforduló kisebbek és nagyobbak: a vers nem lilagőzös pillanatokban született, rejtett mondanivalóval és metaforákkal teli elvont mű, hanem a szívünkből kiszakadt érzelmek, az agyunkból kipenderült gondolatok, és a lelkünkből fakadó szép szavakból nemesedett angyal röptű szülemény. Verseimet iskolákban szavalják, ovikban mondogatják, mi több: beszédtechnikai gyakorlatokon használják, még a Színművészeti Egyetemen is. Vallom: ritmikailag tökéletes versek kerülhetnek csak a gyermekek és szüleik, nagyszüleik kezébe, szinte dalolva kell átadniuk a kicsinyeknek, és így meg fogják szeretni a verseket és a verselést. Ennek tudható be, hogy közel húsz CD-n dalolják már a verseimet, Halász Jutkától a Palinta Társulaton át a Kalákáig, Szélkiáltótól a Bergengócon át az Almáig, és az Énekmondóktól Tamás Éváig és a Hangolóig.
M.P.:Miként zajlik egy esti mese nálatok?
N.B.A.:Ha Hanna nálunk van, ő is mesél Gvendolinnak, a most négyéves kislányunknak, ez érdekes percek sora. Rita, a párom, a gyermek pici kora óta versel a könyveimből, mesélés és verselés nélkül nemhogy nap, de talán óra sem telik el. Híve vagyok a tanítgató, okító, értelmes tévés meséknek is, de nem lökjük a gyerkőcöket a tévé elé. Semmi sem pótolhatja a "mondd el a száddal!" meséket és verseket. Sokszor mesébe ötvözzük mindazt, amit Gvendolin "tetteiről", "buta dolgairól" szeretnénk elmondani úgy, hogy ráébredjen, mit tett helytelenül. Micimackóba és barátaiba sűrítjük a mondandónkat, és élvezi, hogy ő épült bele a szeretett mesébe, mondjuk butáskodó Tigrisként. Egy hosszabb mese után még kér egy közepeset, aztán egy rövidet, végül még egy hosszút, de legalább egy picike közepest még. Sokszor úgy ér véget az altatás, hogy belealszunk a mesénkbe, tehát jól működik minden mesénk, csak a célszemélyt nem leljük meg.
M.P.:Ha könyvet választotok, mi alapján történik? Saját szerzemények kerülnek ilyenkor elő, vagy más szerzők munkái és számításba jöhetnek? Milyen szempontok dominálnak a választásnál?
N.B.A.:Ő választja ki, melyikből meséljünk. Hanna esetében is így volt, míg kicsi volt. Vannak kedvencek, de véletlenül sem ragaszkodnék ahhoz, hogy az én meséimet kérje. A verseimet is ő válogathatja, a köteteket alaposan ismeri, és persze fejből is mondd több versemet. A szülőknek meg kell érteniük: ha többször kéri a gyermek, hogy ismételjen meg egy-egy verset, nem csupán azért teszi, mert tetszik neki, inkább, mert ő így tudja megjegyezni, megtanulni, hiszen a mi "többször elolvassuk" módszerünket még nem tudja. Néha fölbosszantanak szülők, akik azért kerülik el a könyves standomat, mert "ó, kicsi még a gyerek, nem tud olvasni". Elképesztő! Tessék olvasni és verselni nekik! Már a várandós időszakban is! Kodálynak igaza volt: a zenei nevelés kilenc hónappal a fogamzás előtt kezdődjön. És persze skandálva, dalolva, ritmust pattogtatva! Gvendolin gyönyörűen fogalmaz négyévesen, Hanna kifogástalanul beszél tíz évesen, és verset is írt már. A gyermek a szülők tükörképe. Sajnos találkoztam már sok olyan gyerkőccel is, akik lapozni sem tudtak. Mintha sosem lett volna még könyv a kezükben. Siralmas, siratni való.
M.P.:Felelevenítenél egy olyan történetet, amikor gyerekek hoztak kellemetlen vagy mulatságos helyzetbe?
N.B.A.:Hiába töröm a fejem, nem jut eszembe efféle eset. Olyan történt már, hogy megleptek. Hatvanötödik születésnapi vacsoraestemen a pécsi nevelési Központ egyik osztályának legjobb versmondóit ajándékul kaptam Hajnal Éva tanítónőtől. Verseimből állítottak össze egy érzelemmel teli kis műsort, nagyon jól esett. Volt még egy hahotás pillanat: Szekszárdon, a Babits Művelődési Központban iskolások szavalóversenyén zsűriztem. A kötelező vers mindhárom korosztály számára egy-egy versem volt. A Központ igazgatónőjével zsűriztünk, köröttünk szülők, nagyszülők, nagy drukkban. Egy aranyos kis duci kislány állt ki elénk, és kissé billegve fogott a verselésbe: "Nagy Bendő András…" Gondolhatod, fölrobbant a terem a röhögéstől.
M.P.:Van kedvenc műved a saját könyveid közül?
N.B.A.:Most A hangyabanda nagy kalandja és a Verselő betűk és számok a favorit. Mindkettőt Antal Tamás rajzolta, festette, álmodta meg. A hangyás verses mesét a könyvhöz csatolt CD-n is hallgathatják az olvasók. Én meséltem föl, éppúgy, mint az ugyancsak CD-s A Varázspadlás lakóit. A hangyás érdemelte ki az Év könyve 2013 díjat, tavaly kaptam meg Szegeden. A másik kötetben minden betű és szám saját színt kapott, és egy-egy kétszakaszos versben mutatkozik be, melyekben az adott színnel kiemeltem azt a betűt, amelyik azon az oldalon szerepel. Tamás rajzai a betűket formázzák, és a színük egyezik a betűk színével. A betűvetés elsajátítását segíti, játékosan, vizuális játékkal.
M.P.:Mit üzennél a Manóprogram olvasóinak?
N.B.A.:Jobbára gyermekekről van szó, ezért hozzájuk szólok. Tudnotok kell, kis barátaim, hogy csak gyermekkorotokban van esélyetek arra, hogy rengeteget olvassatok, többet, sokkal többet, mint egy átlagos felnőtt. Az agyatok, akár a szivacs, a tudás minden csöppjét fölszívja, használjátok! Agyatok egy igazi kincstár: szókincstár, de csak akkor, ha olvastok, beszélgettek és akár írtok is. A könyvmolyok sokkal szebben beszélnek, mint azok, akik sutba dobták a könyveket. Ha tele a kincstár, van miből válogatni. Szoktam mondani, nem dorgálásból: válogasd meg a szavaidat! Azaz beszélj választékosan, szépen. Gyakran sztoriztok. Mit csináltok? Történetet meséltek el egymásnak. Az írók ugyanezt teszik: elmesélnek egy szép történetet. Külön-külön nem mesélhetik el a kíváncsi embereknek, nem utazhatnak el hozzánk se, ezért írják le könyvekbe. Az írás hatalmas munka. Sok időt igénylő alkotás. Ahhoz, hogy megismerjétek a történeteket, nektek is időt kell áldoznotok. Ne sajnáljátok rá! Megéri. A szülőknek is üzenek: üljenek le a gyermekeikkel, beszélgessenek, verseljenek, és a legfontosabb: ne sajnálják a rájuk fordított időt! Megéri. És: lehet, hogy egyszer minden gyermek könyvbarát lesz? Remélem, az én időmben megtörténik, tehát megérem.
Nagy Bandó András köteteivel a www.bando.hu weboldalon ismerkedhetnek meg az érdeklődők, és ugyanitt juthatnak dedikált kötetekhez.
e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A MUTASSUNK SZAMÁRFÜLET! című interaktív verses-dalos műsora gyerekeknek, szüleiknek és nagyszüleiknek megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen.