Érdekes beszélgetések

Három zenekarnak is tagja, megszámolhatatlanul sok hangszeren játszik, és a tánc kérdéskörében is otthonosan mozog. Ha szeretnéd megtudni, hogy milyen tapasztalatokat tart fontosnak, és mik a zenével kapcsolatos főbb tervei, olvass tovább!

M.P.:Nem kevés hangszeren tudsz játszani, melyik áll a legközelebb hozzád? Nem mellesleg a blockflöte mi fán terem?
Sz.Z.:Hadd kezdjem a  végén: a blockflöte manapság már ritkábban terem fán, egy jó ideje gépsorok gyártják, jobbára műanyagból. Amúgy az iskolákban leggyakrabban használt furulya a blockflöte, ennek családjából is a szoprán blockflöte. Mivel annak idején én is ilyenen kezdtem tanulni, a furulya áll a legközelebb hozzám. De nem az emlegetett blockflöte, hanem a népi furulyák. Részletezhetném, hogy az Erdélyben, Moldvában is használt, szűkülő furatú… de inkább ugorjunk.:)
M.P.:A néptánc is fontos szerepet játszott a tanulmányaid során. Ma is űzöd a táncot?
Sz.Z.:Szeretem a néptáncot, autentikus és a nekem tetsző módon feldolgozott formában egyaránt. Szeretem nézni is, űzni is. És szeretem megismerni más népek táncait is. A kulcs általában ezekhez a dallamokhoz, táncokhoz, hogy világosan meghatározott keretek közt (mondjuk a tánc lépései, stílusjegyei és a táncrend egymásutánja tartozik ide) nagyfokú szabadsággal lehet élni. Előzetesen viszont meg kell ismerni az adott „nyelvet”, ami alatt az egyes tájegységek jellemzőit értem. Ebben szerepel történelem, földrajz, szociológia és rengeteg minden. A lényeg, hogy a folklór nem véletlenül alakul egy adott helyen, az ott található módon.
Amúgy a 2011-es évben még megpróbáltam tisztességesen felkészülni az Erkel Ferenc Néptáncegyüttes vezetőjének, Galambos Tibornak a 80. születésnapjára, de az ünnepi műsoron kívül ma már inkább csak táncházakban táncolok, egészen más dolog 15-20 percre összekapni magam, mint egy egész estés előadásra… :)
M.P.:Az Alma Együttes mellett a Fakutyában és a Csürrentőben is zenélsz, megterhelő vagy inkább kihívás három zenekarban is szerepelni?
Sz.Z.:Természetesen mindkettő, bár a teljes képhez hozzátartozik, hogy egy népzenei formációban alapesetben a hangszerek a meghatározóak, a hozzájuk tartozó zenészek csereszabatosak. Vagyis mind a Csürrentőben, mind a Fakutyában elfordul, hogy valamelyik tagot, tehát akár engem is, helyettesíteni kell. Az Alma tempóját, a folyamatos útkeresést, az új lehetőségek kipróbálását nagyon is hiányolom a másik két formációból, ezen így vagy úgy, de mindenféleképpen változtatnom kell.
M.P.:Terveztek közös koncertet a zenekarjaiddal? Vagy teljesen más műfajba tartoznak?
Sz.Z.:Az Almával közös koncert talán nem, de egy-egy összeállítás kapcsán a komoly együttműködés felmerült. Talán nem is kell olyan soká várni már erre.:)

Bővebben: Zene, tánc, blockflöte - Interjú Székely Zoltánnal az Alma Együttesből

Szabó Tibor (mint azt már megszokhattuk Almáéknál) több lábon áll a földön. Az Alma Együttes gitárosa akkor sem jön zavarba, ha a tamburát, bouzoukit, vagy ütős hangszereket kell megszólaltatni. Interjúnkban kérdeztük a motivációról és a zenekar sikereiről is.

M.P.:A kürt csak a kezdeti szárnypróbálgatás volt, vagy a mai napig játszol rajta?
Sz.T.:Inkább csak szárnypróbálgatás volt. Igazából trombitálni szerettem volna, de az állami zeneiskolában a tanár kürtre irányított, valószínűleg ott kevesen voltak. Sajnos nem volt saját hangszerem, így miután abbahagytam a zeneiskolát, a hangszert is vissza kellet adnom, ezért később esélyem sem volt elővenni és gyakorolni rajta.
M.P.:Kovács Andor gitárművész is a mestered volt, mennyire motivált ez téged?
Sz.T.:Nagyon, Ő abban az időben a jazz „sztárja” volt, neki jelenhetett meg instrumentális lemeze, a gitárosok közül nem sok zenésznek adatott ez meg. Ne felejtsük ez a 80-as években volt, akkor teljesen más viszonyok voltak. Nagyon egyéni volt a játéka és a zenéjének a hangzása, a mai napig hallgatom a felvételeit. Magyarországon azóta sincs igazi követője. Persze abban az időben valahogy minden lemez egyéni volt.
M.P.:Tegyük fel, megkérdezi egy kezdő zenész: „Hogyan legyek jó gitáros?” Mit válaszolnál?
Sz.T.:Erre nagyon egyszerű a válasz, szeretni kell a hangszert, és rengeteget kell gyakorolni.
M.P.:Az ütős hangszerek közül melyek a kedvenced?
Sz.T.:Ütős hangszerből rengeteg van, mindet szeretem, nagyon színesítik a zenét, de a kedvencem a darbuka egy arab eredetű fémtestű dob. Nagyon sokoldalú hangszer az egész finom ritmusoktól a nagyon dinamikus hangzásig minden jól szól rajta. Szeretnék egyszer majd rendesen megtanulni játszani rajta.
M.P.:Mikor érezted először, hogy az Alma nagyon sikeres lesz?

Bővebben: Szeresd a hangszert, és gyakorolj! - Interjú Szabó Tiborral az Alma Együttesből

M.P.:A közelmúltban jelent meg legújabb könyve "25 magyar kiemelkedő sikerképlete" címmel. A könyvet egy egyfajta útmutatóként szánja a sikerhez vezető úthoz. Röviden összefoglalva azon olvasóinknak, akik még nem olvasták a könyvet, kérem árulja el, hogy mi az az 5 pontos sikerképlet?

R.D.:Ahhoz, hogy valaki elérje céljait, hogy hatékony, sikeres és elégedett legyen, először a múltat kell rendbe tenni. Az 1. lépés a Feldolgozás, amikor azokat a múltbéli stressz blokádokat kell oldania, amik mindennapjai teljesítményét blokkolják.

A 2. lépés a Felkészülés, amikor megváltoztatja gondolkodásmódját és hozzáállását, valamint kitűzi a megfelelő célt.

A 3. lépés a Fenntartásé, ahol a kitartására és türelmére lesz szükség, hogy elhatározásában meg ne álljon. "Mindig a sárga úton", ahogy Dorkáék éneklik az Oz, a nagy varázslóban.

A 4. lépés a Formálás, ahol a rugalmasságé és az újrakalibrálásé a főszerep, amik segítségével könnyedén küzd majd meg a nem várt akadályokkal.

Az 5. lépés, a Folytatás meglepő lehet: ekkor ugyanis már elérte a célját, ebben a szakaszban kell tehát feldolgozni a siker feszültségét, s a célelérést egyszeri élmény helyett ismétlődő szokássá tenni.

M.P.:Könyvében híres embereket szólaltat meg, a sikerről. Ön szerint mikor igazán sikeres egy ember, ha magát sikeresnek érzi, vagy ha a külvilág tekinti őt sikeresnek?

R.D.:Objektíven nézve azt mondanám, az sikeres, aki sikeresnek érzi magát, s a külvilág is sikeresnek látja őt. A szubjektív érzést tekintve azonban mégis csak az sikeres, aki belül, mélyen sikeresnek érzi magát, hiszen hiába kap külső megerősítéseket, ha kishitű és önmagában nincs bizalma.

M.P.:Az 5 pontos sikerképlettel kapcsolatban előadásokat is tart szerte az országban. Milyen mértékben szeretnék a saját életüket sikeresebbé tenni a résztvevők, és milyen mértékben a gyermekükét? Van erre egyébként recept?

Bővebben: Mitől lesznek gyermekeink sikeresek? - Beszélgetés Ruzsa Dóra pszichológus sikertrénerrel

Németh Erika, a Minimax Gyerekhajó szervezője, a hajózás szerelmese. A hajókhoz és a vízhez különleges kapcsolat fűzi. Minden évben megszervezi és személyesen át is éli a Minimax Gyerekhajó élmény dús programjait, mert hisz benne, hogy egy családi nyaralás alkalmával mindenkinek jár az igényes és tartalmas kikapcsolódás.

A hajózás mindig különleges élmény, de a gyerekeknek egy hajón is igényük van a játékra, zenére és közös családi pillanatokra. A nyaralás alatt minden szülő igyekszik izgalmas programokkal színesíteni a strandolós, fürdőzéses napokat. A Minimax Gyerekhajó programsorozat egy vidám, zenés, játékokkal tarkított, kikapcsolódás, mely a család minden tagjának emlékezetes marad. Németh Erikát kérdeztük a programról és a nyári tervekről.

Mikor kezdődött a Balaton-szerelem az életedben?

Gyermekkoromban sajnos nem sok lehetőségem volt a Balatonnál nyaralni, ám ezt most igyekszem bepótolni! A Balaton és köztem csupán hat éve kezdődött a szerelem. Belecsöppentem egy vitorlás csapatba, melynek tagjaként nem csak a partról nézhettem a vizet, hanem a vízről is nézhettem a partot. Innen teljesen más érzés lett minden! Szerencsés vagyok, mert számtalan vitorlás versenyen részt veszek, így ismerem a Balaton minden zegét-zugát. A szívembe lopta magát Badacsony, a Keszthelyi öböl, a Tihanyi félsziget…A Balaton minden részének megvan a maga különlegessége, szépsége, a maga nappala és a maga éjszakája.

Hogyan jött az ötlet, hogy elindítsd ezt a családi rendezvényt Balatonon és Budapesten?

Bővebben: Interjú Németh Erikával, a Minimax Gyerekhajó szervezőjével - Első hajó indulás: május 8., Budapest

A világ egyik legnagyobb zenei tehetségének édesapja 1928. július 26-án látta meg a napvilágot egy 5 gyermekes családban, Arkansasban. 11 éves volt, amikor szülei különváltak. Édesanyjával és nevelőapjával Kelet-Chicagóba költöztek. Tinédzser évei alatt egy ideig Indiánában élt édesapjával, majd visszatért Chicagóba, és munkát vállalt. 1950-ben vette feleségül Katherine Scruse-t, akivel 3 szobás otthont rendeztek be a városban.

Az ’50-es években megcsillogtatta gitár tudását a saját blues band-jében, a The Falcons-ban. Az együttesért tett erőfeszítései ellenére feloszlottak, így a ’60-as évektől gyermekei zenei karrierjére fektette a hangsúlyt. 1966-tól a The Jackson 5 nagy sikereket ért el. A srácok közül Michael bizonyult a legtehetségesebbnek. A Legenda ekkor kezdte meg 43 éven át tartó töretlen pályafutását. Karrierjével nem csak saját életét határozta meg, de kitaposta az utat más, afroamerikai pályatársa előtt is. Magáénak mondhatja minden idők legnagyobb példányszámban eladott lemezét. Élete során 300.000 millió dollárt gyűjtött és adományozott különféle segélyszervezeteknek és alapítványoknak. Örök gyermeki lelke csak Neverland nevű birtokán nyugodhatott meg, amelyet 1988-ban vásárolt meg. A 11 négyzetkilóméternyi terület aranyozott kapui mögött kisvasút szállítja a látogatókat. Vidámpark és állatkert is helyet kapott a réteket, vízeséseket, játszótereket rejtő parkban. Gyakran látott vendégül birtokán beteg, vagy szüleit elvesztett gyerekeket.

Arról, hogy ez a csodálatos ember miként vált a világ zenei legendájává, Joe Jackson mesélt a Manóprogramnak.

M.P.:Apaként nincs fontosabb a gyerekeknél. Mit tudott tanácsolni nekik a legnehezebb pillanatokban?

J.J.:Mindig tudják, hol a helyük, és találjanak maguknak valami hosszú távú elfoglaltságot. De csakis olyasmit, amit szeretnek.

M.P.:Michaellel kivételes tehetséget adott a világnak, aki egész életében szeretett volna gyermek maradni, hiszen gyereknek lenni a legjobb a világon. Hogyan fogadta, hogy a Neverland birtokot egy igazi élmény paradicsommá varázsolta?

J.J.:Már kisfiúként is mindig Michael volt az első. A zsebpénzén cukorkákat vett a gyerekeknek, nagyon élvezte, hogy édességet oszthat. Ez csak tovább erősödött benne, mígnem végre felépítethette Neverlandet, egy helyet, ahol kedvükre szórakozhatnak a gyerekek. Ezért a különféle játékok és az állatok.

M.P.:Mit javasol azoknak a szülőknek, akik szeretnének mindent megadni gyermeküknek, hogy azzal foglalkozhassanak az életben, amit a legjobban szeretnek?

J.J.:Csak dolgozz velük nagyon keményen, és tegyél meg mindent azért, hogy boldognak lásd őket. Igenis csinálja azt a gyerek, amit szeret. Minél több időt tölt el ennek gyakorlásával, annál sikeresebb lesz. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy távol marad a balhéktól.

M.P.:Michaelnek sikerült mindannyiunk álmát valóra váltani mind munkában, mind a hétköznapokban. Ezer évente jó, ha egy ilyen élet van, hogyan élte ezt meg, mint büszke apa?

Bővebben: 86 évesen is minden tőlem telhetőt megteszek, hogy tovább vigyem az örökségét. - Joseph Jackson...

Az aranyosan éneklő kislányból az ország egyik legismertebb pop énekesnője lett. Az 1981-es VUK főcímdalával ismerte és szerette meg az egész ország. Kati karrierje töretlen, 2011-ben a VIVA Comet legjobb női előadójának választották, az X-Faktoros CD-je aranylemez lett, ő képviselte hazánkat az Euróvíziós Dalfesztiválon.

M.P.:Zenészcsaládban nőttél fel, mikor érezted először, hogy neked is a zene lesz az, ami végigkíséri az életed?

W.K.:Már az óvoda alatt zeneoviba jártam. Többször egy héten nem kellett ott aludnom ebéd után a többiekkel - borzasztó büszke voltam erre:-), - hanem nagypapa vitt kicsiknek való zeneórára. Aztán 7 évesen találkoztam a Vuk dalával, és akkor eldöntöttem, hogy színpadon szeretnék állni majd.

M.P.:Milyen hatással vannak rád édesapád szerzeményei? Van esetleg kedvenc dalod közülük?

W.K.:Nagyon hatott rám mindig is a zenéje, imádtam hallgatni, ahogy otthon komponál. Tele van szendevéllyel és érzelemmel, amit ír. A kedvencem a Tündér Lala zenéje tőle, ezt milliószor el kellett játszania nekem. A balladái teljesen egyediek, senkihez nem hasonlíthatók.

M.P.:Hogyan élted meg gyerekként, hogy az akkor egyik legismertebb rajzfilm főcímdalát énekelhetted?

W.K.:Csoda volt mindenestül. Imádtam azt a rajzfilmet, a dalt, az emberek is, rengeteg jót kaptam e kapcsán. Belecsöppenni a televízió, rádió világába ilyen kisgyerekként fantasztikus volt, nem is nagyon akartam visszaülni az iskolapadba...

M.P.:Ért ezért bármilyen negatív vagy pozitív élmény az iskolában és a baráti körben?

Bővebben: VUK Euróvízió Viva Comet - Beszélgetés Wolf Katival

Te is arra gondolsz, amire én B1? Úgy gondolom, hogy igen B2!

Azt a sajtos bajszát!

Mindig elmosolyodunk ezeken a végtelenségig ismételhető sorokon. A két ügyetlen Banán történetéről van szó, akiket mindig átráz a Sapkás Patkány. Furcsa karakterek, még furcsább történetekben.

A napjainkban futó sorozat íróját, a magyar származású Kevin Nemeth-et kérdeztük a történetről.

M.P.:1967-ben volt egy dal a Pizsamás Banánokról, mondhatjuk azt, hogy az ötlet innen származik?

K.N.:Igen, úgy gondolom, hogy az eredeti sorozathoz az ötletet ez a dal adhatta.

M.P.:Kérlek mesélj arról, hogy hogyan született a Pizsamás Banánok sorozat.

K.N.:Az eredeti sorozat az  Australian Broadcasting Corporation-nél készült házon belül. Ez jóval az általam elkészített új sorozat előtt történt, így igazából az eredeti részek születéséről nem sokat tudok mesélni.

M.P.:Mik a különbségek az 1992-es sorozat és a mostani részek közt?

K.N.:A fő különbség, hogy a mostani részekben megnyílt a Banánok előtt az egész világ. Az eredeti részek egy-egy kisebb helyszínen játszódtak, ameddig az új részekben a Banánok le tudnak menni a tengerhez akár, vagy mászhatnak hegyet is, játszhatnak a tengerparton, vagy akár végigsétálhatnak egy erdőn. Sokkal többet és újabb történeteket tudunk elmesélni ebben a nagyobb világban.

M.P.:Hogyan alkottad meg a karaktereket? Egy picit váratlan és nem túl hétköznapi sorozatot készíteni banánokról, akik pizsamában élik életüket, vagy például a patkányról, aki sapkát visel és boltja van.

Bővebben: Azt a sajtos bajszát - Beszélgetés Kevin Nemeth-tel, a Pizsamás Banánok írójával

Vig Balázst réges-régen egy közös koncert szervezése közben ismertem meg. Soha nem gondoltam, hogy évekkel később nem egy zajos klub színpadán látom őt viszont, hanem, mint elismert fiatal meseírót üdvözölhetem. A mesebeli hármas apropóján kértem fel Balázst egy kis baráti beszélgetésre, mivel az idén harmincadik életévét betöltő fiatalember nemrég adta ki harmadik mesekönyvét. Kalandra fel!

M.P.:Ha megengeded, kicsivel meseírói pályafutásod előttről kezdeném a kíváncsiskodást. Milyen út vezetett a próbatermek és színpadok világától egy egészen más jellegű turné irányába?

V.B.:Szívesen emlékszem vissza a zenekaros időkre, minden amatőrségével együtt is egy rendkívül lelkes és kreatív időszak volt. Sok olyan képességre tettem szert akkoriban, amit a mai napig kamatoztatok. Az életemből kimaradt a versírás, de ezt jól helyettesítette a dalszövegek írása, amivel sokat foglalkoztam. A zenekaraim koncepciójának kialakításában is nagy szerepet vállaltam. Összességében nagyon jó iskola volt, de idejekorán beláttam, hogy nem vagyok különösebben tehetséges zenész, valamint inkább vagyok magányos farkas alkotóként, mint csapatjátékos. Mivel a zenélés és az írás párhuzamosan az életem része volt már kamaszkoromtól kezdve, végül az írás és az irodalom mellett tettem le a voksomat, a zenét pedig inkább a nézőtérről élvezem mostanában, nem a színpadról.

M.P.:Miért éppen a mesék tengerén horgonyoztál le?

Bővebben: Aki szereti a gyerekét, az puszit ad neki, ez ennyire egyszerű. - Interjú Víg Balázs meseíróval

9 évesen szerettük meg, az akkor még szeplős, vörös hajú Kovács Róbertet, akit a Világ legrosszabb gyerekének hívtak. Első kiemelkedő szerepében Kavicsot alakította, aki csínytevéseivel egy országot nevetetett meg. Az eleven kisgyermek mára felnőtt, aki saját vándor színi társulatával járja az országot és próbálja mosolyra fakasztani a nézőket.

M.P.:Sokféle szakmát kipróbált az életben. Volt műsorvezető, színész, forgatókönyvíró, koreográfus, most pedig a Görbe Tükör Színi Társulat vezetője. Melyik áll a legközelebb a szívéhez?

K.R.:A szívemhez legközelebb az áll, amikor színészként léphetek színpadra.

M.P.:Az első átütő sikert az 1987-es Takács Vera rendezte A világ legrosszabb gyereke című film hozta meg Önnek. Miként élte meg a forgatási napokat? Mennyire billent el a forgatás munkából a szórakozás irányába?

K.R.:Elsősorban munka volt (ha ennek súlyát gyerekként nem is éreztem át teljesen), hiszen egy elég nagy apparátus dolgozott szoros időbeosztással a produkcióért. Viszont az a furcsa világ amibe belecsöppentem és rácsodálkoztam, életre szóló élményt jelentett.

M.P.:A kor kiemelkedő színészeivel játszott együtt, úgy mint Usztics Mátyás, Csákányi Eszter vagy Hacser Józsa. Színész kollégaként tekintettek Önre, vagy úgy, mint egy eleven kisgyermekre?

K.R.:Komolyan nem tekintettek kollégának de aranyosak, türelmesek és segítő készek voltak. Nekem pedig, főleg így felnőtt fejjel büszkeség, hogy játszhattam velük.

M.P.:Negatív vagy pozitív élmények érték inkább az iskola alatt a szerepléseivel kapcsolatban? Mennyire tudták az osztálytársai, barátai feldolgozni és kezelni azt a szituációt, hogy Önt az egész ország ismerte?

K.R.:Érdekes, ( és szerencsés ) hogy semmiféle furcsa viselkedéssel, kivételezéssel, csúfolással vagy érdek barátkozással  nem találkoztam a közép iskolában, de még az általánosban sem.

M.P.:Jelenleg a Görbe Tükör vándor-társulat vezetője, ami rengeteg gyermek darabot játszik. Hálás, ugyanakkor speciális célcsoport ők, mert nem könnyű a figyelmüket hosszabb ideig lekötni. Van erre recept? Mi az amit Önök tesznek ennek érdekében? Mikor döntötte el, hogy ez lesz az út, amin folytatni szeretné az életét?

Bővebben: Beszélgetés a Világ Legrosszabb Gyerekével - Interjú Kovács Róberttel

Mit jelent a zene az Utódok 2 szereplői számára? Szombaton jön a népszerű film mágikus folytatása a Disney Csatornára, ebből az alkalomból Dove Cameron-t és Sofia Carson-t kérdeztük.

Dove Cameron: „A zene az életem!”

Dove a filmben Mal-t, Demóna lányát alakítja

Dove, mit jelent számodra a zene?

A zene az életem. Az agyam és a gondolataim zenére működnek, illetve a különféle hangulataimat is erősen befolyásolja. A lágyabb zenére alszom el, a dallamosabb zene pedig erősen motivál. Állandóan zenét hallgatok, és folyamatosan megihlet.

Mikor fedezted fel, hogy tudsz énekelni?

Nagyon fiatalon kezdtem énekelni, nem is nagyon emlékszem olyan időszakra, amikor ne énekeltem volna. Mindenesetre énekórákat körülbelül 8 évesen kezdtem el venni. Azóta állandóan énekelek.

Hogy jellemeznéd az Utódok 2 zenéjét?

Fantasztikus, ikonikus és eszméletlen. Még jobb, mint az első részben. Alternatív és szórakoztató.

Melyik a kedvenc dalod a folytatásból?

Bővebben: A ZENE ÉS ÉN